Megzenésített történelem

Ratkai Tibor Makó szülötte, végzettsége szerint informatikus könyvtáros, saját bevallása szerint a história nagy szerelmese. 2014-ben kiadták verseskötetét, mely a történelmet “foglalja össze”, s a Rímbe szedett történelem címet viseli. Az volt a cél, hogy a leglényegesebb történéseket a legtömörebben tárja az olvasók elé, mindezt meghintve egy kis játékossággal, nyelvi… Tovább olvasom

Makói irodalmi tehetség, a pálinkafőzés szabályozása – ezt írtuk 2 és 1 éve

Az új cikkek mellett néha érdemes számba venni, mit is tettünk eddig közzé… Milyen írások jelentek meg blogunkon 2 és 1 éve augusztusban, a mai naphoz közeli időpontban? Ajánljuk figyelmükbe alábbi írásainkat – újra: 2017. augusztus 6. °°° Apjok Vivien: Turi Tímea – versírás, szerkesztés, Makó>>>   2018. augusztus 1…. Tovább olvasom

Páll Lajos: A Maros Makónál (Juhász Gyula emlékére)

Benned dalolnak minden vértanúk Juhász Gyula Makónál már alszik a Maros, álmaival bukik a Tiszába, fáradt katonát visz így a lába, ki a vállán szörnyű terhet hordoz. És a füzek krinolinos nők, lábujjuk az árban meg-megmártják. Ő csak szunnyad, ringatja az álmát, s eloson, míg megfigyelhetnék. Nézz a mélyére hát… Tovább olvasom

József Attila: Parasztanyóka

Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kiszítta régen már a nap heve, Fogatlan szája bús sóhajüreg, Oly csöndes néni és olyan öreg. Fonnyadt karjával multakat ölel, Halálra vár s az tán sosem jön el. Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz, Szentképet s egy fényképet nézeget – Öreg korát… Tovább olvasom

Turi Tímea: Jegyzetfüzetbe

A töredékesség a gondolkodás türelme, noha a történetmeséléshez nyilván mégiscsak több türelem, sőt, talán állhatatosság szükségeltetne. A töredék mégsem állítható a történet szigorú villamossínére. A töredék sima, egész váza, ami mégis minden pillanatban arra emlékeztet, számtalan apró szilánk törékenyen összeillő elegye. Jegyzetfüzetbe kell írni, mert oda csak akkor kerül valami,… Tovább olvasom

Verselő | Juhász Gyula: Makói idill

Falusi csönd zenél nekem Esős napon, mély éjeken. Nem látogat láz, szenvedély, De a csönd csak zenél. Falusi béke szendereg, Misére mennek emberek, A reggel, mint a tej, fehér És a csönd csak zenél. Öreg park ágyán ó szobor Némán az égre szónokol, Bronz attilája szürke dér És a csönd… Tovább olvasom

Heti verselő | Mondok Judit: Zúgó lépteid nyomán

Tél szele sürgőn zizzen az ágon, reppen a lejtőn, múlik az ősz is, utánad vágyom, fázom az erdőn. Hangtalan réten itt fogom csendben lelked kivárni, harsonák szólnak, lépteid nyomán fogom bejárni. Dalol egy madár, dobban a szív, és reccsen az ág is, hallom az erdőt, nagy, néma csendben gondolok rád… Tovább olvasom

Heti verselő | Juhász Gyula: Kossuth-szobor

Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugton áll, Némán is harsog és nem bántja lárma, Sem a tömeg, mely gyűlöl vagy csodál. Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. Ő áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki! Olykor felejtik és… Tovább olvasom

Heti verselő | Szécsi Margit: Március

Téli szellők fújjatok csak játszatok a hajamon. Olvassz havat, melengető márciusi szép napom. Fagyos folyó megáradjon, vessen bimbót minden ág, Szebb a somfa gyenge szirma mint a szürke jégvirág. Március van, március van. Ember s állat érzi már, dong a kaptár, szárnyat rezget százezernyi kismadár. Jó volna a nagykabátot félredobni,… Tovább olvasom

Heti verselő | Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis… Tovább olvasom

Heti verselő | József Attila: Az örök elmulás

A földön semmi nem örök… A fákon árnyak nőnek este, A félhomály is nyöszörög. Eloszlik a Gond barna teste, (A zsíros földbe rothadunk) S ki egykor óhajunkat leste – Ó, puszta szív, borus agyunk! – Már könnyező szem, búcsut intett. Mi mindent, mindent elhagyunk És minden, minden elhagy minket, A… Tovább olvasom

Etsédi Miklós, a „versfaragó” prédikátor

Etsédi Miklós 1754 körül Mónospetriben született, Bihar megyében. Édesapja református prédikátor volt, édesanyjáról nem szólnak a források. Tanulmányait Debrecenben végezte és már ott a poéta előnevet kapta, megkülönböztetésül a többi Etséditől. A teológia elvégzése után Hódmezővásárhelyre hívták gimnáziumi rektornak. Rövid ottléte alatt kötött házasságot Szőnyi Eszterrel, a neves lelkész Szőnyi… Tovább olvasom

József Attila: Boros keserűség

Öblös mellel szeptemberbe Vad dalokra fenekedve, Nekikeserülve most, Rajt’ igyunk egy huzamost! Égjen a bor fene kedve S forrjon át a dús erekbe, Hát igyunk egy huzamost! Egyik kortyra jő a másik, Ifju fogam úgyse vásik S fejem úgyis szürke lesz, A bánattól szürke lesz. Hejh, én láttam a bokáit!… Tovább olvasom

Isten éltessen, Varró Dani!

Varró Dániel 1977. szeptember 11-én született, így ma ünnepli 40. születésnapját. Egyik legismertebb kortárs költőnk (talán kevésbé “hype-olt” műfordítónk), akinek néhány verse nagy vitát gerjesztett a közmédiában és a közösségi portálokon. Reméljük, a legtöbben nem csak emiatt ismerik. Vagy ha igen, olvasták a többi versét is. Varró Dani összes kötete… Tovább olvasom

Turi Tímea – versírás, szerkesztés, Makó

Turi Tímea Makón született 1984-ben, 2003-ban a József Attila Gimnáziumban tette le érettségi vizsgáit. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetemen tanult, majd Budapestre szólította az élet – és a munka. 2001-ben kezdtem a “nyolcosztályost” a gimiben, így 2 évet tölthettünk egy iskolában Turi Tímeával, akivel először egy rajzszakkörön találkoztam. Én nem… Tovább olvasom