József Attila: Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére, Mint jóllakott tuzok, magadba hullva Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat Cibálja, tépi vérek irigy ujja. Hiszen tudod már mi a Végtelenség: A Végtelenség az a magyar bánat S hiába vergődsz haló hattyuként, Szomorubb lélek búsul majd utánad. Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak, E végtelen… Tovább olvasom