Heti verselő | Mondok Judit: Zúgó lépteid nyomán

Tél szele sürgőn zizzen az ágon, reppen a lejtőn, múlik az ősz is, utánad vágyom, fázom az erdőn. Hangtalan réten itt fogom csendben lelked kivárni, harsonák szólnak, lépteid nyomán fogom bejárni. Dalol egy madár, dobban a szív, és reccsen az ág is, hallom az erdőt, nagy, néma csendben gondolok rád… Tovább olvasom

Heti verselő | Kisantal Erzsébet: Szép világ az

Szép világ az, ami nélküled keserű. Ölj meg! – akkor némán hallgatok. … és talán eltűnök hirtelen, mint a falevél járólapon, szívedben is hallgat a lány, de azért mondd, hogy szeretsz… Minden megint szép, lelkemben ez épp elég, közben elhallgat minden, mi pedig mindig meghalunk. Körülöttünk sárgul még a falevél is,… Tovább olvasom

Heti verselő | Mondok Judit: Nyári búcsú

Mintha a nyári Nap utoljára menne le, mintha ez volna az ő köszönőlevele. Hűvös szél tépi le a fákról a levelet, így suttog az erdő egy halk istenveledet. Ruhájukat vetik le az elfáradt ágak, átadják magukat egy tompa szunnyadásnak, és bíboros, fonnyadó, alvó avar között a fatörzsekbe hűvös, fáradt ősz… Tovább olvasom

Heti verselő | Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek.… Tovább olvasom

Heti verselő | Juhász Gyula: Kossuth-szobor

Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugton áll, Némán is harsog és nem bántja lárma, Sem a tömeg, mely gyűlöl vagy csodál. Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. Ő áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki! Olykor felejtik és… Tovább olvasom

Heti verselő | Kurunczi Mária: Madarak és fák napján

Amíg árnyat ád, és szolgálni kész Ezer levelével, lágy zenével Susog rád, Addig ne bántsd a fát! Óv széltől és napfénytől, Mint szerető anyád, Úgy ölel át, Addig ne bántsd a fát! Fészek mélyében Megbúvó madár, Csak néked zengi dalát, Addig ne bántsd a fát! S ha már korhadt törzse… Tovább olvasom

Heti verselő | Gonda Julia: Jön, mosolyogva

Anyu jön felém a Szegedi utcán szikrázó napsütésben havas tájban sugárzó mosolyával fehér minden s tiszta körülötte akár a tekintete és újra örülök ideér a mosolya ha lépteink már nem is érhetnek össze soha csak messziről látom őt mégis oly közel érzem mint mikor egyszer dél körül a gimiből tanitasból… Tovább olvasom

Heti verselő | Gonda Julia: Proust nyomában

Az én madlenem az orgona illata ezért vagyok minden tavasszal újra gyerek s az egész város olyan nekem mint házunk régi kertje orgonabokraink édes illatával megtelve itt bolyongok tavaszokon át hol minden belesűrűsödik ebbe a mágikus illattengerbe az egész város a régi kert gyerekkorom tere hol kerítés nélkül jàr át… Tovább olvasom