Az I. világháború hősi halottai – Császári és Királyi Szegedi 4. Huszárezred (római katolikus)

A makói Szirbik Miklós Egyesület gondozásában, Makó Város Önkormányzata és Szatinszky Andrea támogatásával december elején jelenik meg a makói emléktáblákat bemutató kiadvány. A könyv ötlete egyesületünk egykori tagjától, Mendei Árpádtól† származott, és a legtöbb fényképet is ő készítette hozzá. A szöveget Forgó Géza, egyesületünk elnöke írta. A megjelenésig blogunkon részleteket… Tovább olvasom

József Attila: Parasztanyóka

Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kiszítta régen már a nap heve, Fogatlan szája bús sóhajüreg, Oly csöndes néni és olyan öreg. Fonnyadt karjával multakat ölel, Halálra vár s az tán sosem jön el. Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz, Szentképet s egy fényképet nézeget – Öreg korát… Tovább olvasom

“Kőbe öntött Kossuth-címer”

Dr. Kiss Károly (1891. február 19. – 1962. november) ügyvéd, a magyar köztársaság és a függetlenség elkötelezett híve, szegény makói görögkatolikus családban született. Édesapja szűcs volt, édesanyja pedig napszámos. A tehetséges fiút a makói gimnáziumba íratták, ahol 1910-ben érettségizett. Ügyvédnek tanult, és dr. Kiss Pál aktívan politizáló, Kossuth- és köztársaság-párti… Tovább olvasom

Verselő | Juhász Gyula: Makói idill

Falusi csönd zenél nekem Esős napon, mély éjeken. Nem látogat láz, szenvedély, De a csönd csak zenél. Falusi béke szendereg, Misére mennek emberek, A reggel, mint a tej, fehér És a csönd csak zenél. Öreg park ágyán ó szobor Némán az égre szónokol, Bronz attilája szürke dér És a csönd… Tovább olvasom