Heti verselő | Gonda Julia: Jön, mosolyogva

Anyu jön felém a Szegedi utcán szikrázó napsütésben havas tájban sugárzó mosolyával fehér minden s tiszta körülötte akár a tekintete és újra örülök ideér a mosolya ha lépteink már nem is érhetnek össze soha csak messziről látom őt mégis oly közel érzem mint mikor egyszer dél körül a gimiből tanitasból… Tovább olvasom

Heti verselő | Gonda Julia: Proust nyomában

Az én madlenem az orgona illata ezért vagyok minden tavasszal újra gyerek s az egész város olyan nekem mint házunk régi kertje orgonabokraink édes illatával megtelve itt bolyongok tavaszokon át hol minden belesűrűsödik ebbe a mágikus illattengerbe az egész város a régi kert gyerekkorom tere hol kerítés nélkül jàr át… Tovább olvasom

Heti verselő | Szécsi Margit: Március

Téli szellők fújjatok csak játszatok a hajamon. Olvassz havat, melengető márciusi szép napom. Fagyos folyó megáradjon, vessen bimbót minden ág, Szebb a somfa gyenge szirma mint a szürke jégvirág. Március van, március van. Ember s állat érzi már, dong a kaptár, szárnyat rezget százezernyi kismadár. Jó volna a nagykabátot félredobni,… Tovább olvasom

Egy öreg mozigépész feljegyzései

Néhány évvel ezelőtt egy kedves, régi barátom eljuttatta hozzám a saját könyvének tiszteletpéldányát. A borítón a régi Páger mozi képe „köszönt vissza”, Aloma – avagy egy öreg mozigépész feljegyzései címmel. A könyvet még ki sem kellett nyitnom, az emlékképek máris előjöttek – 7 évesen itt tekintettem meg a Csillagok Háborúja… Tovább olvasom

Heti verselő | Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis… Tovább olvasom

Heti verselő | József Attila: Az örök elmulás

A földön semmi nem örök… A fákon árnyak nőnek este, A félhomály is nyöszörög. Eloszlik a Gond barna teste, (A zsíros földbe rothadunk) S ki egykor óhajunkat leste – Ó, puszta szív, borus agyunk! – Már könnyező szem, búcsut intett. Mi mindent, mindent elhagyunk És minden, minden elhagy minket, A… Tovább olvasom

József Attila: Boros keserűség

Öblös mellel szeptemberbe Vad dalokra fenekedve, Nekikeserülve most, Rajt’ igyunk egy huzamost! Égjen a bor fene kedve S forrjon át a dús erekbe, Hát igyunk egy huzamost! Egyik kortyra jő a másik, Ifju fogam úgyse vásik S fejem úgyis szürke lesz, A bánattól szürke lesz. Hejh, én láttam a bokáit!… Tovább olvasom

Isten éltessen, Varró Dani!

Varró Dániel 1977. szeptember 11-én született, így ma ünnepli 40. születésnapját. Egyik legismertebb kortárs költőnk (talán kevésbé “hype-olt” műfordítónk), akinek néhány verse nagy vitát gerjesztett a közmédiában és a közösségi portálokon. Reméljük, a legtöbben nem csak emiatt ismerik. Vagy ha igen, olvasták a többi versét is. Varró Dani összes kötete… Tovább olvasom

Turi Tímea – versírás, szerkesztés, Makó

Turi Tímea Makón született 1984-ben, 2003-ban a József Attila Gimnáziumban tette le érettségi vizsgáit. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetemen tanult, majd Budapestre szólította az élet – és a munka. 2001-ben kezdtem a “nyolcosztályost” a gimiben, így 2 évet tölthettünk egy iskolában Turi Tímeával, akivel először egy rajzszakkörön találkoztam. Én nem… Tovább olvasom

Heti verselő | Szabó T. Anna: Alvó arcok

Arcod először zárt, meleg, kerek. Még úgy lebeghetsz álmaid felett, mint könnyű lomb közt a madártojás. Aztán, akár a szívós, fiatal fa: hegek, redők és karcolások rajta, a gyökered már hűvös földbe ás. Később, akár a folyóban a szikla, egyre mélyebbre süllyedsz álmaidba, a sodrásban már nem tudod, ki vagy…. Tovább olvasom

Emlékezés Trianonra – Markó Ferencz: A Magyarok imája

Markó Ferencz írónak és költőnek már bemutattuk két versét blogunkon. A költőt is megérintette az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum, amely teljes gyászhangulatba borította a magyarságot. Bár Markó Ferencz hosszú évek óta Amerikában élt, így is mélyen megrázta a hazájával kapcsolatos döntés. A költő imát írt, amelyben Isten segítségét… Tovább olvasom

Heti verselő | Markó Ferencz verseinek válogatása

Markó Ferenczről keveset tudunk. Magyar írónak és költőnek nevezte magát, néhány verse ránk is maradt. Amit biztosan tudunk, hogy Pittsburgh-be emigrált már az 1920-as évek előtt, és Makó város polgármesterének (Dr. Nikelszky Jenő) levelet írt 1923-ban, melyben leírja aggodalmait a hazájával kapcsolatosan, és csatolja az elmúlt években szerzett verseit. A… Tovább olvasom

Heti verselő | Meliorisz Béla: Nem bánnám

eleget rángattál uram szaladgáltam szeszélyed szerint s gyanítom teljesen hiába ha csak gondolatban is de megállnék már egy sörre s nem tiltakoznék ha tányéromon jófajta halak kelletnék magukat ropogósra sülve nem bánnám ha asztalomhoz ülnél ha figyelnél szavamra Borítókép forrása Műhely További versek Jelenkor Tovább olvasom

Heti verselő | Parafrázisok Nagy László versére

Nagy László Adjon az Isten című verse a posztmodern költőket is megihlette. Vörös István és Lackfi János parafrázisait az eredeti vers után olvashatjuk. Nagy László Adjon az Isten  Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő… Tovább olvasom