Megzenésített történelem

Ratkai Tibor Makó szülötte, végzettsége szerint informatikus könyvtáros, saját bevallása szerint a história nagy szerelmese. 2014-ben kiadták verseskötetét, mely a történelmet “foglalja össze”, s a Rímbe szedett történelem címet viseli. Az volt a cél, hogy a leglényegesebb történéseket a legtömörebben tárja az olvasók elé, mindezt meghintve egy kis játékossággal, nyelvi… Tovább olvasom

Páll Lajos: A Maros Makónál (Juhász Gyula emlékére)

Benned dalolnak minden vértanúk Juhász Gyula Makónál már alszik a Maros, álmaival bukik a Tiszába, fáradt katonát visz így a lába, ki a vállán szörnyű terhet hordoz. És a füzek krinolinos nők, lábujjuk az árban meg-megmártják. Ő csak szunnyad, ringatja az álmát, s eloson, míg megfigyelhetnék. Nézz a mélyére hát… Tovább olvasom

József Attila: Parasztanyóka

Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kiszítta régen már a nap heve, Fogatlan szája bús sóhajüreg, Oly csöndes néni és olyan öreg. Fonnyadt karjával multakat ölel, Halálra vár s az tán sosem jön el. Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz, Szentképet s egy fényképet nézeget – Öreg korát… Tovább olvasom

Hajdu Tibor: Másnaposság (novella)

Véletlenül a kezébe került egy régi fényképalbum. Családi képek közt a város egykori terei, utcái, középületei voltak megörökítve. Egyes helyekre ráismert, másokról elképzelni sem tudta, hol készülhettek. Mindenesetre tetszett neki ez a régi város. Megmozgatták a fantáziáját a szökőkutak, hangulatos magánkereskedések festett cégtábláikkal és vonzó kirakataikkal, vásárok sátrakkal és sokadalommal… Tovább olvasom

Turi Tímea: Jegyzetfüzetbe

A töredékesség a gondolkodás türelme, noha a történetmeséléshez nyilván mégiscsak több türelem, sőt, talán állhatatosság szükségeltetne. A töredék mégsem állítható a történet szigorú villamossínére. A töredék sima, egész váza, ami mégis minden pillanatban arra emlékeztet, számtalan apró szilánk törékenyen összeillő elegye. Jegyzetfüzetbe kell írni, mert oda csak akkor kerül valami,… Tovább olvasom

József Attila: Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére, Mint jóllakott tuzok, magadba hullva Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat Cibálja, tépi vérek irigy ujja. Hiszen tudod már mi a Végtelenség: A Végtelenség az a magyar bánat S hiába vergődsz haló hattyuként, Szomorubb lélek búsul majd utánad. Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak, E végtelen… Tovább olvasom

Verselő | Juhász Gyula: Makói idill

Falusi csönd zenél nekem Esős napon, mély éjeken. Nem látogat láz, szenvedély, De a csönd csak zenél. Falusi béke szendereg, Misére mennek emberek, A reggel, mint a tej, fehér És a csönd csak zenél. Öreg park ágyán ó szobor Némán az égre szónokol, Bronz attilája szürke dér És a csönd… Tovább olvasom

Bűtölés, bűrharang, kókonya – húsvéti szokások Makón a 20. században

Véget ért a 40 napos böjti időszak, elérkeztünk a naptári és egyházi év egyik legnagyobb ünnepéhez. Blogunkon a Makó néprajza kötetben Markos Gyöngyi néprajzkutató által rögzített húsvéti népszokásokból osztunk meg összefoglalót, kiemelve a makói és környékbeli szokásokat. Minden kedves olvasónknak áldott, boldog ünnepet kívánunk! A tavaszi népszokások két nagyobb ciklusra… Tovább olvasom

József Attila, Espersit Caca, Makó és a költészet

1964 óta (immár 55 éve) minden év április 11-én (József Attila születésnapján) ünnepeljük a magyar költészet napját. Ez a nap a makóiak számára azért is bír(hat) különös jelentőséggel, mert a magyar irodalmat meghatározó költő a Maros menti városban kezdte kibontakoztatni tehetségét, első kötete (Szépség koldusa, 1922) is az itt keletkezett… Tovább olvasom

Márai Sándor – Március | emlékezünk

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek. Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja,… Tovább olvasom

Makóról a világhír felé

Kátai Tamás Makón született, magyar-angol szakos tanári diplomája megszerzése után rövidesen Skóciában, Edinburghban talált megélhetést. Már szülővárosában ismert volt zene- és irodalomszeretetéről. A hazai underground zenei színtéren tűnt fel, több zenekara volt, Makón legismertebb az 1995 és 2007 között működő Gire, amelyben billentyűzött. Később már egyedül írta és játszotta fel… Tovább olvasom

Makói Kincsestár 4.

A Makói Kincsestár sorozat negyedik köteteként a makói Szirbik Miklós Egyesület egy olyan kiadványt készített, amely bemutatja a város különleges szoborkincsét. Makó  legelső szobra a Máriát ábrázoló Szeplőtlen fogantatás (Immaculata), legutóbbi a néhány hónapja avatott Trianon emlékmű. Állításuk között több, mint kétszázötven év telt el. Közben folyamatosan változott a város… Tovább olvasom

Heti verselő | Mondok Judit: Zúgó lépteid nyomán

Tél szele sürgőn zizzen az ágon, reppen a lejtőn, múlik az ősz is, utánad vágyom, fázom az erdőn. Hangtalan réten itt fogom csendben lelked kivárni, harsonák szólnak, lépteid nyomán fogom bejárni. Dalol egy madár, dobban a szív, és reccsen az ág is, hallom az erdőt, nagy, néma csendben gondolok rád… Tovább olvasom

Heti verselő | Kisantal Erzsébet: Szép világ az

Szép világ az, ami nélküled keserű. Ölj meg! – akkor némán hallgatok. … és talán eltűnök hirtelen, mint a falevél járólapon, szívedben is hallgat a lány, de azért mondd, hogy szeretsz… Minden megint szép, lelkemben ez épp elég, közben elhallgat minden, mi pedig mindig meghalunk. Körülöttünk sárgul még a falevél is,… Tovább olvasom

Heti verselő | Mondok Judit: Nyári búcsú

Mintha a nyári Nap utoljára menne le, mintha ez volna az ő köszönőlevele. Hűvös szél tépi le a fákról a levelet, így suttog az erdő egy halk istenveledet. Ruhájukat vetik le az elfáradt ágak, átadják magukat egy tompa szunnyadásnak, és bíboros, fonnyadó, alvó avar között a fatörzsekbe hűvös, fáradt ősz… Tovább olvasom