Bűtölés, bűrharang, kókonya – húsvéti szokások Makón a 20. században

Véget ért a 40 napos böjti időszak, elérkeztünk a naptári és egyházi év egyik legnagyobb ünnepéhez. Blogunkon a Makó néprajza kötetben Markos Gyöngyi néprajzkutató által rögzített húsvéti népszokásokból osztunk meg összefoglalót, kiemelve a makói és környékbeli szokásokat. Minden kedves olvasónknak áldott, boldog ünnepet kívánunk! A tavaszi népszokások két nagyobb ciklusra… Tovább olvasom

József Attila, Espersit Caca, Makó és a költészet

1964 óta (immár 55 éve) minden év április 11-én (József Attila születésnapján) ünnepeljük a magyar költészet napját. Ez a nap a makóiak számára azért is bír(hat) különös jelentőséggel, mert a magyar irodalmat meghatározó költő a Maros menti városban kezdte kibontakoztatni tehetségét, első kötete (Szépség koldusa, 1922) is az itt keletkezett… Tovább olvasom

Márai Sándor – Március | emlékezünk

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek. Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja,… Tovább olvasom

Makóról a világhír felé

Kátai Tamás Makón született, magyar-angol szakos tanári diplomája megszerzése után rövidesen Skóciában, Edinburghban talált megélhetést. Már szülővárosában ismert volt zene- és irodalomszeretetéről. A hazai underground zenei színtéren tűnt fel, több zenekara volt, Makón legismertebb az 1995 és 2007 között működő Gire, amelyben billentyűzött. Később már egyedül írta és játszotta fel… Tovább olvasom

Makói Kincsestár 4.

A Makói Kincsestár sorozat negyedik köteteként a makói Szirbik Miklós Egyesület egy olyan kiadványt készített, amely bemutatja a város különleges szoborkincsét. Makó  legelső szobra a Máriát ábrázoló Szeplőtlen fogantatás (Immaculata), legutóbbi a néhány hónapja avatott Trianon emlékmű. Állításuk között több, mint kétszázötven év telt el. Közben folyamatosan változott a város… Tovább olvasom

Heti verselő | Mondok Judit: Zúgó lépteid nyomán

Tél szele sürgőn zizzen az ágon, reppen a lejtőn, múlik az ősz is, utánad vágyom, fázom az erdőn. Hangtalan réten itt fogom csendben lelked kivárni, harsonák szólnak, lépteid nyomán fogom bejárni. Dalol egy madár, dobban a szív, és reccsen az ág is, hallom az erdőt, nagy, néma csendben gondolok rád… Tovább olvasom

Heti verselő | Kisantal Erzsébet: Szép világ az

Szép világ az, ami nélküled keserű. Ölj meg! – akkor némán hallgatok. … és talán eltűnök hirtelen, mint a falevél járólapon, szívedben is hallgat a lány, de azért mondd, hogy szeretsz… Minden megint szép, lelkemben ez épp elég, közben elhallgat minden, mi pedig mindig meghalunk. Körülöttünk sárgul még a falevél is,… Tovább olvasom

Heti verselő | Mondok Judit: Nyári búcsú

Mintha a nyári Nap utoljára menne le, mintha ez volna az ő köszönőlevele. Hűvös szél tépi le a fákról a levelet, így suttog az erdő egy halk istenveledet. Ruhájukat vetik le az elfáradt ágak, átadják magukat egy tompa szunnyadásnak, és bíboros, fonnyadó, alvó avar között a fatörzsekbe hűvös, fáradt ősz… Tovább olvasom

Heti verselő | Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek…. Tovább olvasom

Heti verselő | Juhász Gyula: Kossuth-szobor

Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugton áll, Némán is harsog és nem bántja lárma, Sem a tömeg, mely gyűlöl vagy csodál. Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. Ő áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki! Olykor felejtik és… Tovább olvasom

Heti verselő | Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Kányádi Sándorra (1929-2018) emlékezünk egyik versével. Nyugodjon békében. Valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor… Tovább olvasom

Heti verselő | József Attila: Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen ágyat bont a… Tovább olvasom

Heti verselő | Kurunczi Mária: Madarak és fák napján

Amíg árnyat ád, és szolgálni kész Ezer levelével, lágy zenével Susog rád, Addig ne bántsd a fát! Óv széltől és napfénytől, Mint szerető anyád, Úgy ölel át, Addig ne bántsd a fát! Fészek mélyében Megbúvó madár, Csak néked zengi dalát, Addig ne bántsd a fát! S ha már korhadt törzse… Tovább olvasom

Heti verselő | Kisantal Erzsébet: Múlás

Dal száll, hang fennakad, lélegzet megszűnik. Reményben, rettegésben, félelemben Tapossa a lét egykori fényét. Múlásban, haladásban javít mindent és úgy érzi, elég. De elégnek kevés, ő meg néz, figyel, majd becsukja szemét. 2016 Kép Blaskovics kriptakápolna Tovább olvasom