Heti verselő | Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek.… Tovább olvasom

Heti verselő | Juhász Gyula: Kossuth-szobor

Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugton áll, Némán is harsog és nem bántja lárma, Sem a tömeg, mely gyűlöl vagy csodál. Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. Ő áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki! Olykor felejtik és… Tovább olvasom

Heti verselő | Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Kányádi Sándorra (1929-2018) emlékezünk egyik versével. Nyugodjon békében. Valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor… Tovább olvasom

Heti verselő | József Attila: Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen ágyat bont a… Tovább olvasom

Heti verselő | Kurunczi Mária: Madarak és fák napján

Amíg árnyat ád, és szolgálni kész Ezer levelével, lágy zenével Susog rád, Addig ne bántsd a fát! Óv széltől és napfénytől, Mint szerető anyád, Úgy ölel át, Addig ne bántsd a fát! Fészek mélyében Megbúvó madár, Csak néked zengi dalát, Addig ne bántsd a fát! S ha már korhadt törzse… Tovább olvasom

Heti verselő | Gonda Julia: Jön, mosolyogva

Anyu jön felém a Szegedi utcán szikrázó napsütésben havas tájban sugárzó mosolyával fehér minden s tiszta körülötte akár a tekintete és újra örülök ideér a mosolya ha lépteink már nem is érhetnek össze soha csak messziről látom őt mégis oly közel érzem mint mikor egyszer dél körül a gimiből tanitasból… Tovább olvasom

Heti verselő | Gonda Julia: Proust nyomában

Az én madlenem az orgona illata ezért vagyok minden tavasszal újra gyerek s az egész város olyan nekem mint házunk régi kertje orgonabokraink édes illatával megtelve itt bolyongok tavaszokon át hol minden belesűrűsödik ebbe a mágikus illattengerbe az egész város a régi kert gyerekkorom tere hol kerítés nélkül jàr át… Tovább olvasom

Heti verselő | Szécsi Margit: Március

Téli szellők fújjatok csak játszatok a hajamon. Olvassz havat, melengető márciusi szép napom. Fagyos folyó megáradjon, vessen bimbót minden ág, Szebb a somfa gyenge szirma mint a szürke jégvirág. Március van, március van. Ember s állat érzi már, dong a kaptár, szárnyat rezget százezernyi kismadár. Jó volna a nagykabátot félredobni,… Tovább olvasom

Egy öreg mozigépész feljegyzései

Néhány évvel ezelőtt egy kedves, régi barátom eljuttatta hozzám a saját könyvének tiszteletpéldányát. A borítón a régi Páger mozi képe „köszönt vissza”, Aloma – avagy egy öreg mozigépész feljegyzései címmel. A könyvet még ki sem kellett nyitnom, az emlékképek máris előjöttek – 7 évesen itt tekintettem meg a Csillagok Háborúja… Tovább olvasom

Heti verselő | Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis… Tovább olvasom

József Attila: Boros keserűség

Öblös mellel szeptemberbe Vad dalokra fenekedve, Nekikeserülve most, Rajt’ igyunk egy huzamost! Égjen a bor fene kedve S forrjon át a dús erekbe, Hát igyunk egy huzamost! Egyik kortyra jő a másik, Ifju fogam úgyse vásik S fejem úgyis szürke lesz, A bánattól szürke lesz. Hejh, én láttam a bokáit!… Tovább olvasom