Bogoly József Ágoston: Karácsonyi gondolatok

Mit írt Sík Sándor a szeretetről?

A beleérzést, a megérzést és az átélő képességet hordozó észlelés közben az ember még a részletező emlékképeket is tárolja a tudatában. A gyengéd kötések erejét és az átfogó összefüggéseket egyetlen pillanat alatt is meg lehet érezni. A személyes érzelmi látásmód a látható világot korlátozó formákat más alakzatokba rendezi át. Az ember az alkotó és teremtő befogadásra nyitott. A szeretet az értékalkotó érzelmi képességre épül.

A szeretet a másikat igenlő, a lélek alkotóerőit mozgósító cselekvő és teremtő dinamizmus. A szeretet breviáriuma című, válogatott szövegeket tartalmazó, Sík Sándor és Juhász Vilmos által szerkesztett antológiában sokat olvashatunk a szeretetről.

Sík Sándor írja a szeretetről:„(…) Mi a szeretet? (…) ma is a legalkalmasabb kiindulópontnak kínálkozik Szent Tamás meglátása, amely szerint a szeretet valamiféle hajlás, odahajlás (inclinatio), valaminek odahajlása valamihez. Úgy is lehetne mondani, hogy vonzási viszony két valami vagy valaki között, kölcsönös vonzás és vonzódás. Ennek a vonzási viszonynak van egy előfeltétele, amit Szent Tamás hasonlóságnak mond. Szalézi Szent Ferenc pedig megfelelésnek. Azok közt tehát, akik közt szeretet jöhet létre, előzetesen valami megfelelésnek, egymásrautaltságnak kell lennie. Egymásrautaltság van például két hasonló gondolkodású ember között vagy az anya és csecsemője között. Az egymásrautaltságnak, mint előfeltételnek megléte esetén szinte magától jön létre a szeretet első mozzanata, melyet a szeretet-élmény elemzői tetszésnek szoktak nevezni. Ez a tetszés annyit jelent, hogy aki szeret, valami jót fedez fel abban, ami vele megfelelési viszonyban van. Jót lát benne értelme, amit modern kifejezéssel úgy mondunk, hogy értéket fedez fel benne. Aki gazdag, szép jellemet, vagy nagy tudást lát meg valakiben, annak az illető is tetszik. Azt a szeretetet, amelyben ez a tetszés uralkodik, Szent Tamás a tetszés szeretetének nevezi (amor complacentiae). De ez csak kezdetleges formája a szeretetnek. Ebből indul ki a második forma, amikor vonzódni kezd az ember ahhoz az értékhez, amelyről úgy érzi, hogy az neki jó. Ezt már vágyó szeretetnek (amor concupiscentiae) nevezi Szent Tamás. Ami nekünk jó, az vonz bennünket. Vonzanak feléje ösztöneink: a csecsemő ösztöneit vonzza az a jó, amit édesanyjától kaphat. Vonzanak feléje érzelmeink, ahogy azt a férfi és a nő közti szeretet találkozásánál látjuk, ahol az érzelmet ragadja meg az az érték, amelyet a másikban lát. De értelmünket is megragadhatja, például az a tény, hogy valaki tudós, hogy értékes jellem. Ez a vágyó szeretet. A szeretet harmadik alapformája, mikor a lélek úgy érzi, hogy ő tud jó lenni annak, amihez vonzódik. Ezt többnyire jóakaró szeretetnek (amor benevolentiae) nevezik a hozzáértők. A csecsemőt anyjához az vonzza, hogy ő jó neki, az anyát csecsemőjéhez, hogy ő jó annak. Ez is a szeretet egy formája, és itt is végig lehetne menni ösztönön, érzelmen, értelmen. Az anyát ösztön vonja csecsemője felé, a szerelmes embert az érzelem, a nevelői éthosznak viszont értelmi jóakaró szeretet a lényege. A nevelő értelmileg is tudja, hogy ő jó a növendéke számára, és tudatosan is az akar lenni. A jóakaró szeretet Szent Tamás – felsőbb fokon – barátsági szeretetnek nevezi, magyar szóval jobb volna talán így mondani: adakozó szeretet. (…) De a kétféle szeretet közt, a vágyó és adakozó szeretet közt a második a több és boldogítóbb. Efelől már Arisztotelésznek sem volt kétsége, Szent Tamás meg ezt mondja a Summa-ban:„A szeretet mivoltához jobban, elsődlegesebben hozzátartozik a szeretés, mint a szerettetés.” Mindenkinek megmondhatja saját tapasztalata: a boldogság, amely nincs másutt, mint a szeretetben, nem abban áll elsősorban, hogy engem szeretnek, hanem abban, hogy nekem van kit szeretnem. Ez a lelke a szeretetnek: a legnagyobb élmény, amely az ember számára lehetséges, a legnagyobb emberi boldogság, annyira, hogy aki ezt meg nem érti, boldogtalan torzó marad ezen a világon, s voltaképppen nem is tudja, mi az boldognak lenni.” (Sík Sándor: A szeretet pedagógiája. Válogatott írások. Vál. s. a. r. Rónay László. Budapest, 1996. 115-116.)

A szeretetkommunikáció áthatotta Sík Sándor esztétikát a teológiával ötvöző gondolatvilágát és ez áttételesen kifejezésre jutott az Esztétika című művében is. Karácsony időszakában a szeretet újragondolása is fontos, de a cselekvő szeretet megvalósítása az, ami igazán lényeges.

Bogoly József Ágoston


Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.