Fiatal történészek Ópusztaszeren – élménybeszámoló

Két héttel ezelőtt, 2019. augusztusának utolsó, forró napjaiban történészrezervátummá változott az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és a Szeri Kemping – itt rendezték meg ugyanis 7. alkalommal a Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Táborát. A Belvedere Meridionale társadalomtudományi és történeti folyóirat szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult táborban/konferencián 26 előadó vett részt. Egyikük szerkesztőnk, Apjok Vivien volt, aki élményeiről mesél az alábbiakban.

A kutatók számára a konferencia fontos fórum – itt prezentálják tudományos eredményeiket a szűkebb-tágabb szakmai vagy szélesebb közönségnek. Tapasztalataim szerint a kívülállók számára ez sokszor unalmasnak vagy egyszerűen időpocsékolásnak tűnhet, mert hát mi is zajlik olyankor, amikor egy rakás szépen kiöltözött ember egész nap ül egy teremben, és egymást hallgatja?
Egyébként fontos dolgok zajlanak, hiszen ezek a fórumok biztosítanak lehetőséget nem csak az eredmények prezentálására, de – jó esetben – vitára, a téma továbbgondolására; tehát tudományos eszmecsere is történik. És bár egy előadó általában csak 20 percet kap – megint jó esetben -, nem csak azért megyünk el egy ilyen rendezvényre, hogy felmondjuk a leckét, hanem azért is, mert másokat hallgatva rengeteget tanulunk, inspirálódunk. Az egyetlen hátulütője a klasszikus konferenciáknak (főleg, ha többnaposak) az időtényező: szigorú rend szabályozza nem csak az előadások, de a viták idejét is, sokszor nincs lehetőség egy napnál hosszabb időre elszakadni a munkától, de olyan is előfordul, hogy valakinek egy nap két jelenése is van két konferencián, akár két városban.

Amiben a Belvedere rendezvénye merőben eltért a hagyományos konferenciáktól, az képes volt a fent említett disszonanciák feloldására – ez pedig a tábori forma. Ugyan ez már a hetedik alkalommal megszervezett program volt, sajnos az idei volt az első, amin részt vettem. Voltak régi ismerősök, “látásból ismerem” résztvevők, és teljesen ismeretlenek is, viszont túlzás nélkül állíthatom, hogy

belépni a Szeri Kemping kapuján olyan volt, mint a hazaérkezés.

A fesztelenség olyan mértékű volt, hogy az ember el is feledkezett róla, hogy tudományos rendezvényen, és nem egy baráti nyaraláson van (bár ha úgy vesszük, végül azzá vált).

A tábor főszervezője Kiss Gábor Ferenc, aki a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának docense, a Belvedere Meridionale folyóirat főszerkesztője. Ő, valamint Kertész Péter, a Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója köszöntötte a résztvevő kutatókat (mesterszakos, PhD hallgató fiatal kutatók, de doktori fokozattal rendelkező seniorok egyaránt voltak jelen), majd Szőts Zoltán Oszkár, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatala tudományos kutatója, az Újkor.hu főszerkesztője beszélt az online történelmi portálról, amely eddig minden Belvedere-táborban képviseltette magát.

Figyelembe véve, hogy az Újkor.hu idén (is) tartalmas összefoglalót publikált a táborról, kitérve valamennyi előadásra, így írásomban a program és a prezentációk részletezésétől eltekintek. Egy-két előadást vagy pillanatot azonban, úgy vélem, mégis érdemes kiemelni.

Mágó Károly, a Szolnoki Katonai repülőtér zászlósa a roncskutatás rejtelmeibe vezette be a hallgatóságot, tárgyi anyagokkal illusztrálva az előadást. A körbeadott roncsdarabok példáján mutatta meg, sok esetben milyen apró maradványokból azonosítanak egy-egy lezuhant repülőgépet, de izgalmas képeket vetített a gép darabjainak utóéletéről is – egy nagyobb, részben épen maradt alkatrész egy helyen például fáskamraként született újjá (egy ilyen történet a néprajzos számára igazi “csemege”).
Hadtörténeti témákból nem volt hiány a konferencián – Lengyel Ádám, aki a SZTE Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatója, egy olyan érdekes, a laikusok számára is roppant élvezhető prezentációt tartott, amelynek központi kérdése kapcsolódott a Tom Cruise főszereplésével bemutatott Top Gun című filmhez. Az előadás humorát fokozta a témához illeszkedő póló is, amelyet az előadó viselt.
Kiss Gábor Ferenc prezentációja makói vonatkozása (és a néprajzi szemlélethez közel álló mikrotörténeti nézőpont) miatt volt különösen érdekes számomra – egy második világháborúban harcoló makói katona teljes levelezését mutatta be az előadó, s így a korabeli háborús körülmények és az itthoni hétköznapok mozzanataiba is betekintést nyertünk.

Jómagam a PhD disszertációmhoz kötődő kutatás egy szeletéről beszéltem, amely a makói fürdőkultúra és -turizmusnak a szocializmus időszakához kapcsolódó fejlesztéseiről szólt, s a téma ezen szakaszához felhasznált levéltári források álltak a középpontban.

Apjok Vivien előad, Szőts Zoltán Oszkár moderál

A tábor programjában 2 könyvbemutató is szerepelt: az egyik Juhász Péter: Anonymus – fikció és realitás. Az Álmos-ág honfoglalása, a másik Vincze Gábor: Csendőrsorsok 1945 után az állambiztonsági és népbírósági iratok tükrében című köteteit ismertette. A bemutatókhoz kapcsolódott egy-egy rövid előadás is, s a néhány kiragadott izgalmas részlet meghozta a kedvet a kiadványok elolvasásához.

 

Talán a fotókon is látszik, hogy a táborban/konferencián nyoma sem volt a formális öltözékeknek, ami megadta az alaphangulatot a baráti légkörhöz. Ugyan a prezentációk időtartamát 20 percben maximalizálták, a viták hosszát csak a moderátorok szabályozták – így egy-egy előadás után a beszélgetés 10-15 percen át is tarthatott; ám ez csak a konferenciateremben volt érvényes, hiszen

a kávészünetekben, az ebéd és vacsora alatt, a bor társaságában tartott esti “szakmai fórumok” keretében kötetlenül folytatódott az élénk eszmecsere.

Bár alapesetben egy konferencián is megtörténnek a fent említettek, egyrészt sokszor fordul elő, hogy egy előadás kapcsán egyetlen kérdést sem tesznek fel, itt pedig szinte minden alkalommal versengve lendültek a kezek a magasba; másrészt pedig a tábori forma, hogy három napig ugyanaz a 30 ember van összezárva (és mind történelemmel foglalkozik), nyugodtabb körülményeket biztosított a beszélgetésekhez. Ez az időkeret pedig még arra is lehetőséget adott, hogy ne csak a régi ismerősökkel váltsunk futólag néhány szót, de addig ismeretlen (fiatal) kutatókkal ismerkedjünk meg, kössünk barátságot. A tábor egyetlen néprajzos résztvevőjeként sok esetben csak megfigyelőként tudtam bekapcsolódni például a szakmai fórum eszmecseréibe, de azt bátran állíthatom, hogy tartalmas és egyben pihentető hétvége zajlott Ópusztaszeren, ahová szívesen térek vissza a jövőben hasonló szellemi feltöltődés reményében.

Apjok Vivien


Fotók
Lengyel Ádám és Dávid Benjámin

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.