Páll Lajos: A Maros Makónál (Juhász Gyula emlékére)

Benned dalolnak minden vértanúk
Juhász Gyula

Makónál már alszik a Maros,
álmaival bukik a Tiszába,
fáradt katonát visz így a lába,
ki a vállán szörnyű terhet hordoz.

És a füzek krinolinos nők,
lábujjuk az árban meg-megmártják.
Ő csak szunnyad, ringatja az álmát,
s eloson, míg megfigyelhetnék.

Nézz a mélyére hát szédülésig
túl levélhajón, mely állva ring
oda, hol nem jársz, csak az irtózat

él. S a végig nem járt gondolat
„eltűnni kéne”, szavak, szavak,
csak látomás volt, s ez is szétszakadt.


Forrás
Marosvidék 2007. 1. szám>>>

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.