19. századi nemesi kúriák Makón

A Makó igézetében című kötet egyesületünk egykori tiszteletbeli elnöke, a József Attila Múzeum nyugalmazott igazgatója, a legmakaibb makai – tehát Dr. Tóth Ferenc, Feri bácsi válogatott írásait tartalmazza. A több mint 20 éve írott cikke a nemesi kúriák világába kalauzolja a tisztelt Olvasót, melyet változatlan formában teszünk közzé.

go to link  

Jövőre lesz háromszáz esztendeje, hogy a törökpusztítás után Makó újra települt. Ekkor olyan szegények voltak lakói, hogy még templomaikat is vesszőből font és tapasztott fallal készítették. A népesség gyorsan növekedett, és szorgalmukkal gazdasági gyarapodásuk is megtörtént. Ez jól tükröződik házaik differenciáltságában is. Nyolc évtized múltán, 1781-ben 50 ház közül csak három volt szoba-konyhás elrendezésű; ugyanakkor háromban már 5, kettőben 6 helyiség fordult elő.

Az újjátelepüléskor a város népessége nemcsak a régi Makó határát kapta meg, de a hódoltság alatt elpusztult szomszédos falvakét is. Így a fokozatosan betelepülő nemesek itt nagybirtokkal nem rendelkeztek, a város határa úrbéres föld volt. 1837-ben a birtoktalan nemesek száma Makón 96 főt tett ki. A társadalomban betöltött szerepük meghatározó volt, Csanád megye tisztségviselői közülük és a szomszédos települések nemeseiből kerültek ki. Bár jelentős részük a jobbágyok szintjén élt, hétszilvafás nemesek voltak, szellemileg, anyagi kultúra és életmód tekintetében alapvetően különböztek a köznéptől. Ez megmutatkozott lakóházaikban is.

go here A 18. század végén lakóépületeik már rangosaknak számítottak. Míg a jobbágyházak egytraktusúak voltak, vagyis szoba szélességűre épültek és semmi toldalék, még repülőeresz sem tartozott hozzájuk, addig a nemesek házai egy keskenyebb traktussal bővültek.

Ekkoriban a társadalomban betöltött szereptől függetlenül Makón minden ház véges volt, vagyis az utcára véggel épült. A háznak a telken való ilyen elrendezése a nemesi- és a népi építkezésre egyaránt jellemző volt.

Az ablakaik már differenciálódást mutattak. A társadalmi rangtól függően nemcsak méretükben tértek el, hanem számukat tekintve is. A jobbágyok házai zömmel egyablakosak voltak. Mivel a sövényfalú házaknál a tető súlya a gerincen végigfutó szelemen gerendára nehezedett, ezt ún. ágasfával támasztották alá, ezért az utcai homlokzat közepére ablak nem kerülhetett. A makói gyakorlat az lett, hogy az egyetlen utcai ablakot a ház hátulja felöli falmezőre helyezték. A makói kisnemesi házaknak fő ismertetője volt, hogy a utcafrontjukra három ablak került. Az utcai homlokzat két oldalán és az ablakok közé függőleges tagoló elemet, lizénát falaztak, az eresz magasságába erőteljes vízszintes párkányt alakítottak ki. A házvég nem deszkázott, hanem falazott volt, timpanonszerűen kiképezve. Ezeknek a korai kisnemesi kúriáknak a falazata döngölt föld, makói kifejezéssel vert falú volt. A házat kívül belül fehérre meszelték.

source Korunkra egyetlen ilyen ház sem maradt már fönn.

A görög katolikus parókiával szemközt három nemesi ház állt, a Hajnal utca sarkán a Fejérváriak háza. Nevüket már csak a Fehérvári dűlő elnevezés őrzi; a Husztik-ház építésekor bontották le. A Vásárhelyi utcai sarkon épült a Possonyi-ház. A családnak legemlékezetesebb alakja – Tömörkény István által is megénekelt – Possonyi Ferenc polgármester volt. A kettő között, a mai óvoda mellett helyezkedett el a Szilvássyak háza, helyén az 1960-as évek végén a Sinka-család épített egy sátortetős kockaházat. Ez a 160-180 évet megért épület háborítatlanul őrizte az egykori makói kisnemesi háztípust. Emlékezetemben ma is elevenen él ez a klasszicista stílusú, puritánságig egyszerű, tömeghatásában az egykori kisnemesi rangot kifejező épület. Nem volt hivalkodó, de arányaiban mégis harmonizáló, és az utcaképet meghatározó ház volt.

A szájhagyomány szerint 1828-ban, a református ótemplom bővítésekor épült a Kálvin u. 8. alatti Papp Mihály-féle ház. A Juhász Gyula szakközépiskola építésekor, 1972-ben bontották le. A Csongrád Megyei Tervező Vállalat főmérnöke, Bakonyi Tibor fölismerte a halálra ítélt épület történeti értékét, ezért állapotrajzban rögzítette homlokzatát, alaprajzát és keresztmetszetét.

Az oromzat falsíkja egybeesett a ház frontjának síkjával. Az oromzatot – az ókori klasszikus építészet timpanonjához hasonlóan – vakolatsáv zárta. Közepén zsalugáteres padlásablakkal és fölötte kerek szellőzőnyílással. Csúcsán égetett, mázas cserépgomb állt. A homlokzatot három ablak tagolta, de a középső vakablak volt. Az ablakokat vakolatkeret övezte, fölöttük erőteljes szemöldökpárkánnyal. Homlokzata klasszicizáló volt, de az akkori makói gyakorlattól eltérően koronázó párkány és lizénák nélkül készült. Az attikafalas kiskapu későbbi hozzátoldás volt, de megjelenésében alkalmazkodott a ház homlokzatához. Az épület udvar felöli szakaszán dongaboltozatos pince volt. A ház eredetileg kéttraktusúnak épült, a tornácot későbbi toldották hozzá. A kisnemesi kúria szakavatott építész munkája, amelyet az is érzékeltet, hogy a helyiségek födéme csehsüveg boltozató volt.

A honoráciorok, a jobbágyi származású értelmiségiek igencsak törekedtek a nemesi életmód utánzására. Ez érvényesült Faragó Ferenc tevékenységében is, aki megyei tisztviselőként vált népszerűvé, két ízben volt városunk polgármestere és l865-ben országgyűlési követe. Ő 1851-ben az Iskola u. 18. alatt építette föl nemesi udvarházak mintájára rangos polgárházát, amely átalakítva jelenleg is áll. Ma már csak tömeghatásában őrzi egykori hangulatát; az átépítések során külső megjelenésében és belső tagolódásában tönkretették az egész házat. Iskola utcai homlokzata kétablakos volt ugyan, de a tető a toldalék résszel bővített teljes szélességű utcafront fölött központosan épült, ez eleve érzékeltette a makói nemesi kúriák tömeghatását. Az eredeti udvari homlokzat különösen tetszetős volt; középütt hármas árkádsor kellemes hatást keltett. A középsőnél vezetett föl a lépcső, a két szélső mellvéd magasságig nyitott volt. A Gőzmalom utca felöli traktus alatt dongaboltozatos pince húzódott. A ház parapet magasságig téglából, fölötte vályogból készült. A fal vastagsága 55 cm. A mennyezet csapos gerendafödém. A tornáctól balról az Iskola utcai szobába, jobbról s Szegedi utca felöli konyhába, onnan a kamrába lehetett bejutni. A tornác szélességében két szoba és padlásföljáró helyezkedett el. A Gőzmalom utca felöli homlokzatot enyhén kiugró középrizalit törte meg.

Ez a kisnemesi háztípus tovább élt a makói népi építészetben.

Előbb a nagygazdák vették át, és több mint fél évszázadig ezt a háztípust tekintették a rangos gazdaháznak. Korunkra ebből is csak egy maradt fönn, a Vér-féle Szent István tér 10. alatti ház. A nagygazdáktól pedig átvették a középparaszti réteghez tartozók, a kétablakos népi klasszicista homlokzat lett általános. Ennek a háztípusnak legszebb példányait Kovács Gyula tette közé városunkról szóló építészettörténeti munkájában. Az ő megállapításaira támaszkodva figyelt föl Szekfű Gyula a makói népi klasszicista utca- és városképre.

Ez a nagygazda háztípus megtartva bizonyos klasszicizáló elemeket, tovább élt a 19. század második felében a nagyobb tömeghatású téglapilléres házakban. Erre jó példa a volt Kossuth utca 46. számú gazdaház, amely háromablakos homlokzatával, tömegével, lizénáival és párkányaival hordozója lett a korábbi kisnemesi házaknak. A szentendrei Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum alföldi mezőváros tájegységében ezt a makói házat tervezik fölépíteni.

A makói kétablakos klasszicista középparaszti házak eklektikus modorban szintén tovább élnek. Ezeknek is elmaradhatatlan tagoló eleme a lizéna és a párkány. Ilyen volt az Aradi utca 94. alatti Diós-ház is, amely az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban épült föl.

Az eddig ismertetett véges kisnemesi házak mellett a 19. század első felében megjelentek az ún. fordított háztípusú kisnemesi kúriák is. Ilyen volt az 1821-ben klasszicista stílusban épült Nyéky László-féle ház a Teleki László utca 10. alatt, amely előbb a századforduló utáni, majd Papp József építővállalkozó két háború közötti átépítésével elveszítette építészettörténeti értékét.

Tököly Péter alispán, országgyűlési követ, majd főispán 1830 körül építette a mai Csanád vezér tér 4. alatt klasszicista kúriát. Kellemes hatású homlokzatán a két szélső ablak mélyített keretezésű, a középső öt keret nélküli volt. A különálló kapubejárót arányos méretű timpanon díszítette. Az L alakú épület utcai része kéttraktusos, az udvari szárny előtt jó hatású oszlopos ambitus húzódott. Az egykori kellemes hatású udvarház utcai homlokzatát nagyméretű üzletportálokkal tették tönkre, az ambitust beépítették.

A Szép utca 6-8. alatti klasszicista kúriát Nyéki Antal vármegyei főjegyző építtette 1835 körül. Később a Kristóffy, majd az Eckhardt család vásárolta meg. Az utcai homlokzat két vége sarokrizalit-szerűen kiemelkedett és hangsúlyos volt. A lizénák oszlopfejeit nagyrészt lecsupaszították.

A klasszicizmus szimmetriája az 1840-ben épült Lonovics házon jól érvényesült. A középrizalitot timpanon koronázta. A Szép utca nyitásakor az udvarház harmonikus architektúráját lerontották.

Romantikus építészeti stílusban egyetlen maradandó értékű polgárház készült, az Úri utca 28. alatti épület. Juhász Antal makói református lelkész azonos nevű, jogász végzettségű fia építtette 1860 körül. 1896-ban Bán Zsigmond ügyvéd vette meg, 1937-ben árverésen dr. Nacsa Mihály vármegyei főtisztviselő tulajdonába került. Mivel Makó romantikus épületekben igen szegény volt, Kelemen Ferenc tervezőjét a régi városházának építőjében, Koczka Ferdinándban kereste. Ez azért sem valószínű, mert a városháza építésekor ifj. Juhász Antal még gimnáziumi tanuló. Koczka Ferenccel különben is megszakadt a város kapcsolata, pereskedés indult ellene. Az kétségtelennek látszik, hogy szakszerű mester alkotása, ugyanis jó arányú, mértéktartó az architektúrája és egyszerűségre törekvő. Mivel egyetlen makói épülettel sem harmonizál, tervezőjét a város falain kívül kell keresnünk.

Utcai homlokzatának uralkodó eleme a félkörív, ez jelenik meg a nyílászáróknál, a szoborfülkéknél és az ívsoroknál. Az enyhe kiugrású rizalitok alkalmazása sajátos ritmust kölcsönöznek az utcai frontnak. A középrizalitot egy-egy bástya-szerű pillér fogja össze. Az íves záródású kapu tömegének és vakolat keretének megfelelően a front jobb oldalán hasonló méretű tagoló elem veszi körül az ott elhelyezett ablakot. A két sarokrizalit fölé lépcsőzetes oromzat és szoborfülke került. A rizalitok közötti főpárkány ívsoros. Az alaprajzi elrendezés az utcai fronton két-, az udvari szárnynál egytraktusú.

A makói kisnemesi udvarházak nem voltak hivalkodóak, miként az építőik és lakóik sem. Sajnos fönntartásukra az illetékes hatóságok nem sok gondot fordítottak, legtöbb leromlott állapotú, ezért mai formájukban eredeti szépségükből mit sem őriznek már. A város népi és polgári építészetére jelentős hatást gyakoroltak.

Makói História. 1998/2. 1–3. | Tóth Ferenc


Forrás
Tóth Ferenc: Makó igézetében. Cikkek, tanulmányok. Makó, 2014. 98-101.

Képek forrása
sulinet.hu

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.