“Kőbe öntött Kossuth-címer”

Dr. Kiss Károly (1891. február 19. – 1962. november) ügyvéd, a magyar köztársaság és a függetlenség elkötelezett híve, szegény makói görögkatolikus családban született. Édesapja szűcs volt, édesanyja pedig napszámos. A tehetséges fiút a makói gimnáziumba íratták, ahol 1910-ben érettségizett.

Ügyvédnek tanult, és dr. Kiss Pál aktívan politizáló, Kossuth- és köztársaság-párti ügyvéd mellett volt gyakornok. Így nem csoda, hogy a köztársaság és az emberi egyenlőség elkötelezett támogatója lett.

Ügyvédként már dr. Espersit János baráti köréhez tartozott, és tevékeny részt vállalt Makó közéletében a múlt század első felében. Barátjához hasonlóan segítette a Rudnay Gyula vezette makói művésztelep működését, és ismerte József Attilát is.

A monarchia, majd a Horthy-kor idején egyaránt ellenzéki volt. Bethlen István kormányát „retrográd gondolkozású”-nak nevezte. Hiába pályázott 1921-ben a városi főügyészi állásra, azt nem kaphatta azt meg – nem ápolt jó viszonyt sem dr. Nikelszky Jenő polgármesterrel, sem Tarnay Ivor alispánnal. A Horthy-kor évtizedei alatt városi képviselőként több alkalommal is összezördült a polgármesterrel, akit a „megválasztása előtt a legkiválóbb gyakorlatú jogászok között” tartott számon.

A Szegedi Királyi Törvényszéken több eljárást is indítottak ellene, így pl. a  Csanádvármegyei Törvényhatóság Bizottsághoz intézett 1931. szeptember 26-án kelt beadványa miatt. Ebben így fogalmazott:

„Ezer és ezer esetben lehetne felsorolni, ha Emil vitéz – Purgly Emil főispánról volt szó – alkotmányos érzülete nem háborogna azon, hogy az alkotmányos életben indítványokat még indokolni is lehet […] de az is igaz, hogy a haza oltárán azok hozták a legnagyobb áldozatot, mert hiszen életüket, egészségüket, családi tűzhelyüket, szóval mindent feláldoztak, akiknek érdekében én most felszólalok, míg ellenben azok a kiváltságosak, akik minden áldozattól távol tartották magukat, mihelyst felnyitják szájukat minden igényükre kielégítést nyernek. Nem tudom magamévá tenni a kiváltságosak azon felfogását, hogy a nép mindent áldozzon és ha nem bírja, dobja el az életét, a hadikölcsön jegyzők nyugodjanak bele, hogy vagyonukat elvesztették, a kiváltságosak bankja azonban egy fillért sem áldozzon.”

A bíróság nemzetgyalázásárt fogház- és pénzbüntetésre ítélte, amely ellen fellebbezett, ezért csak a pénzbüntetést kellett teljesítenie.

Politikai elkötelezettsége közismert volt Makón. 1937 októberében a Márciusi Front házában tartotta összejövetelét, melyen megjelent Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Sárközi György és Veres Péter is. A II. világháború alatt a rendőrség megfigyelése alatt élt. Betegsége miatt már keveset szerepelt a nyilvánosság előtt. A világháború után otthonába lakókat költöztettek, neki a saját pincéjét jelölték ki lakóhelyül.

Feltételezhetően ő készítette el 1956. október 29-én – az iratai között található – a BÉKE Termelőszövetkezeti Csoport beadványát a Paraszt Tanácshoz. Ebben tiltakozott az ellen, hogy „a csoportok által törvényes tagosítás alapján birtokukban lévő területekről azonnali hatállyal lemenjenek”. Indokai szerint az aláírók a szegény, nincstelen, földnélküli parasztságot képviselik, akik a „földjeiket rendesen művelték” és ennek során „anyagi áldozatot hozva biztosították a föld termőképességét is”. Ebben gyakorlatilag a téesz-földek visszaadása ellen léptek fel.

Dr. Kiss Károly még sikeres ügyvédként otthonát és irodáját a Hajnal utcán építette fel. Az irodába vezető járdába a kiöntette a Kossuth-címert: hadd tudja mindenki, kihez tér be. Úgy gondolta, a címer a szabadság jelképe, bár éppen a jelkép közvetítette gondolatiság miatt kellett több alkalommal elviselnie házkutatásokat. A kőbe öntött címer átvészelte a királyság és a népköztársaság korát, és ma is ott látható, ahová dr. Kiss Károly száz éve kiöntette; Makó város Kossuth-párti hagyományának egyik különleges emléke.

Forgó Géza


Források

Báron Ferenc: Kőbe öntött Kossuth-címer. CsMH 1985. február 12.
Tóth Ferenc: József Attila makói évei. Makó, 2005.
Makó Város Paraszt Tanácsának. 1956. október 29.
A makói M. Kir. Állami Főgimnázium XV. Értesítője. Összeáll. Madzsar Gusztáv. Makó, 1910.
A Szegedi Királyi Törvényszék vádirata 1932. február 4.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.