Épített környezetünk – Hollósy Kornélia Színház

Kedves Olvasóink! Az impozáns Megyeháza és Erzsébet Árvaház után az egykori Hollósy Kornélia Színházat elevenítjük föl leírásunkkal és korabeli képekkel. Az épületet lassan 80 éve bontották le, de a helyi lokálpatrióták szívesen emlékeznek vissza Csanád vármegye egykori kulturális központjára.

Az 1860-as évektől városunkban nyaranta leszerződött egy-egy színtársulat, de megfelelő épület nemigen állt rendelkezésükre. 1877-ben deszkából készült színkörnek csak a színpada volt fedett. Blaha Lujza az 1885 augusztusi föllépésének körülményeit így ecsetelte:

A megyeházzal szemben bevezettek egy kertbe, annak a közepén állott az aréna. Jézus Mária! kiáltottam föl, de halkan, hát mégis csak ólban kell játszanom! Megeredt az eső. Aki nem menekült el, az esernyő alatt hallgatta az előadást.

A megyei Színpártoló Egyesület tisztikara 1902-ben célul tűzte ki az állandó színház létesítését, amelyet a nemzet csalogányáról, Lonovics József főispán feleségéről, Hollósy Kornéliáról neveznek el. A művésznő fia, Lonovics Gyula a színház céljára tízezer koronát adományozott. Az építési tervet Orbán Ignác városi főmérnök készítette, a kivitelezését Kövecs Antal makói építőmester végezte.

Az előcsarnok fölött csonka gúla alakú tetőtorony magasodott kis nyitott, mellvéddel ellátott, karcsú kilátóval. A kétszintes színháztest tömegét tekintve a hatalmas manzárd tetővel ellátott nézőtérből és a fölmagosított falú színpadi részből állt, fölötte gúla alakú tetővel, amelynek négy sarkán szélkakassal ellátott karcsú fiatornyok díszlettek. A változatosan tagolt homlokzat, a zsindellyel födött tetőzet és tornyocskák sora mozgalmasságukkal, fény-árnyék hatásukkal festői hatást keltettek. Belsőépítészeti kialakítása a kor igénye szerinti volt. A falakat bordó tapétával födték; a szintén bordó színű kényelmes széksorokat egyedileg tervezték és gyártották.

Az első évadra Zilahi Gyula színigazgatóval kötöttek szerződést. A megnyitó díszelőadást 1903. augusztus 18-án tartották. Váradi Antalnak erre az alkalomra írt prológusát a színigazgató szavalta el. Részleteket mutattak be a Tannhäuserből, a Hunyadi Lászlóból, a Cigánybáróból, Szigligeti Csikós című népszínművéből. Az előadás a Szózattal kezdődött, és a Himnusz eléneklésével végződött.

A nyári színházban évi 100–150 előadást tartottak. Az évek során nem kisebb vendégművészek léptek benne föl, mint: Blaha Lujza, Dajka Margit, Kiss Manyi, Márkus Emília, Odry Árpád, Rákosi Szidi, Rózsahegyi Kálmán, Sándor Erzsi, Somlay Artúr, Székelyhidy Ferenc, Vizváry Mariska. Itt aratta jótékonysági előadásokon első sikereit a város legnagyobb színművésze, Páger Antal is.

Derült égből villámcsapásként hatott 1939-ben a hír, hogy az Iparügyi Minisztérium szerint a

rozoga és életveszélyes épület nem tartható fenn.

A város színházpártoló értelmisége mindent megtett az épület megmentéséért. Az erőfeszítés hiába valónak bizonyult, 1941. október 20-án megkezdődött a bontás.

A festői szépségű, sok élményt nyújtó színház, amelyet a legnemesebb társadalmi összefogás hozott létre, 38 évig állt fönn.

Vizi Dávid Máté


Szöveg

dr. Tóth Ferenc †

Képek forrása

Halász Tamás (Makó Anno)

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.