Heti verselő | Mondok Judit: Zúgó lépteid nyomán

Tél szele sürgőn zizzen az ágon, reppen a lejtőn,
múlik az ősz is, utánad vágyom, fázom az erdőn.
Hangtalan réten itt fogom csendben lelked kivárni,
harsonák szólnak, lépteid nyomán fogom bejárni.
Dalol egy madár, dobban a szív, és reccsen az ág is,
hallom az erdőt, nagy, néma csendben gondolok rád is.
Fázom még én is, fázik az erdő jég ül a tóra,
múlik az idő csuklómon jelez, kattan az óra.

Eljössz még egyszer, eljön a tél, és itt várlak téged,
lassú a perc, és mielőtt itt vagy, megáll az élet.
Lábaid hagytak lent az iszapban csepp pocsolyákat,
lépteid hallom, zúgó nyomukban nagy harsonákat.
Szavadban bízom, még hű remények nőnek a fákban,
zúg a levél is, tél szele szól már szép harsonában.
Jó a reményben várni a télre hűvös vadonban,
látni a kéket hajnali égen őszbe fagyottan.

2018

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.