Kiss József költő Makón

Kiss József költő 175 éve a Borsod megyei Mezőcsáton született 1843. november 30-án. Több irodalomtörténész szerint a magyar líra egyik kiemelkedő alakja és a magyar zsidó költészet megalkotója. Komlós Aladár szerint: „Kiss József, a kor legjelentékenyebb magyar-zsidó költője”. Kozma Andor viszont egyértelműen nemzeti magyar költőnek tartja.

Nemcsak mert magyarul ír, de mert hatása is nagy, maradandó szolgálat a magyar nemzeti ügynek.” Karinthy Frigyes pedig felteszi a kérdést: „Hogy Kiss József magyar költő volt-e, vagy zsidó? Ijesztő fogalomzavarra vall a kérdés – költőnek azért hívunk valakit, mert verseket ír: ha tehát magyar verseket ír, akkor magyar költő, még ha Jeruzsálem feltámadását zengi is történetesen”.

Szerb Antal csak egy középszerű epigon költőnek vélte, a marxista kritika pedig dzsentri befolyású kispolgárnak minősítette.
A mai verskedvelők között is kevésbé ismertek Kiss József költeményei, de életében népszerű szereplője volt a magyar irodalmi közéletnek. Ebben versei mellett meghatározó szerepet kapott A Hét című Politikai és irodalmi szemle, amelynek szerkesztője és kiadója volt. Ennél a lapnál dolgozott 1897 októberétől 1899 júniusáig helyettes szerkesztőként a mára teljesen elfeledett makói születésű Makai Emil költő, műfordító is. A fiatalon elhunyt írót rövid élete után a jángori temetőben helyezték végső nyugalomba 1901 augusztusában.

Kiss József 1907-ben ünnepelte költői működése 40. évfordulóját. Az országban sokfelé megemlékeztek erről és meghívták irodalmi estekre. Így volt ez Makón is. A Makói Újság 1908. március 25-én hírül adta érkezését a városba, „hogy egy estén át ragyogó költészetével gyönyörködtesse azt a közönséget, mely őt 40 éves írói pályájának zárókövénél ünnepelni akarja.” A vendéglátó a Makói Kereskedők Egylete volt, szervezője Neumann Zsigmond „egyesületi háznagy”. A helyiek rímek iránti rajongását jól mutatja, hogy a jegyek gyorsan elfogytak, az esten megjelentek a városi és a megyei politikai élet vezetői is.
A rendezvényt remekül szervezték meg, igazi kultúrest volt. Mihelics Károlyné a Rab asszony c. balladát, dr. Espersit János a De profundis c. költeményt szavalta el. Dálnoki Kádár Piroska pedig hegedűjátékával szórakoztatta a hallgatóságot. A helyi előadókat követően Kiss József következett, akit éljenzéssel fogadtak. „Igaz szeretet és őszinte nagyrabecsülés nyilvánult meg ebben az ünneplésben, amelyet a költő azzal hálált meg, hogy szebbnél szebb költeményeket olvasott fel ifjú hévvel, lelkesedéssel, úgy, hogy a közönség alig tudott azokkal betelni s minden egyes költemény után percekig zúgott az elismerés, az elragadtatás tapsa” – számolt be az eseményről egy újságíró. A népes közönség nevében az alábbi feliratú ezüst koszorúval lepték meg a vendéget.

Kiss József magyar költők fejedelmének makói tisztelői. 1908. évi március 20.

Kiss József költészete és lapja a Nyugat megjelenése után lassan háttérbe szorult. A Hét még halála után is megjelent néhány éven keresztül, de már nem tudtak lépést tartani az új időknek új dalaival.

Forgó Géza


Forrás

http://zsido.com/kiss-jozsef-harca-vallastalansaggal-szemben/ – Cseh Viktor írása

Forgó Géza: Ezüst koszorú Kiss Józsefnek. Reggeli Délvilág 1993. április 10.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.