Tisza Istvánra emlékezünk II.

Héya Zoltán festményét, amely Tisza Istvánt ábrázolta 1924. november 8-án Csanád vármegye díszközgyűlésén leplezték le.

Megemlékezéseket tartottak Makó templomaiban is. Az ünnepségre a városba érkezett a Tisza István Emlékbizottság és a Tisza István Társaskör képviseletében Kálmán Gusztáv ny. államtitkár. A debreceni Tisza István Tudományegyetemet a makói születésű Szabó Dezső történész képviselte. Jelen voltak a szomszédos vármegyék és települések képviselői is.

A díszközgyűlést Tarnay Ivor alispán nyitotta meg, akinek jelentős szerepe volt a korszak kollektív emlékezetkultúrájának kialakításában. Tisza István ünnepségek mellett kezdeményezője volt a Návay Lajos megemlékezéseknek is. A díszközgyűlésen felszólaló Purgly Emil méltatta a meggyilkolt miniszterelnök munkásságát. A képviselőket pedig intette az együttműködésre: „ha lesznek is nézeteltérésekből eredő viták, uralja azt a fegyelem, jogrend, nemzeti munka és a jövőbe vetett hit szelleme, s ha ez így lesz, akkor fog lezárulni Magyarország tragédiája.”
Vajda József főjegyző Tisza Istvánné köszönő levelét olvasta föl, majd Tarnay Ivor ünnepi beszéde következett, aki a jövőbe tekintve úgy vélte, hogy az ország sorsának jobbítása a fiatalok kezében van. Talán saját korosztályának hibáitól mentesen képzelte el a jövő Magyarországát?

Tanulni, tenni, küzdeni a hazáért, ifjúság, amely testben edzett, fáradalmat nem tűrő, lélekben tiszta és önzetlen, amelyet nem mételyez meg egykönnyen a kor bűne […] szenvedése, megtört gőgje árán megtalálja a kapcsolatot a magyarság nagy szellemeivel.

Az alispán után Bezdán József plébános lépett a szónoki emelvényhez. Röviden és tömören szólt, majd így fejezte be: „ne a pártvezért, de a hazájáért élő, dolgozó, érte vértanú halált halt nagy magyar ember lássék benne. A hívek erkölcsi nagysága, önzetlensége és mély vallásos hite előtt tisztelettel hajtja meg lobogóját a volt ellenség is.” Tisza István református vallású volt.

Kálmán Gusztáv az emlékbizottság nevében szólalt fel, majd Nikelszky Jenő a város polgármestere zárta a beszédek sorát. Javasolta, hogy az elhangzottakat örökítsék meg jegyzőkönyvben és az adják ki. A díszközgyűlés elfogadta a javaslatot.
Az ünnepségen részt vevők Tarnay Ivor gondolataival hagyhatták el a közgyűlési termet:

Tisza István alakja a történelemé. Ha voltak tévedései, az lesz bírája.

A vármegyei közgyűlési teremet a közelmúltban felújították. Napjainkban a város önkormányzati képviselői üléseznek ott. A falakról történelmünk jeles személyei tekintenek rájuk, figyelve munkájukat, azonban Tisza István nincs közöttük. 1945-ben eltávolítottak minden olyan képzőművészeti alkotást, ami a Horthy-korszakra emlékeztethetett. Héya Zoltán alkotása a magyar történelem viharai között elpusztult, jobb esetben ismeretlen helyen van.

Forgó Géza


Forrás

Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Makói Levéltára, V. Makó Város Tanácsának iratai 17831/1924

Képek forrása

MNL CSML Makói Levéltára

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.