Egy barátság kezdete – Dr. Tóth Ferenc emlékére

Képeslapgyűjtőként 2009 karácsonyára kaptam a testvéremtől egy Veszprém régi képeslapokon című könyvet. A kiadványt átlapozva döntöttem el, hogy egy ilyen könyvet mi, makói képeslapgyűjtők is összeállíthatunk. A gyűjteményemet átlapozva gondolkodni kezdtem a megvalósításon, és arra az elhatározásra jutottam, hogy a könyv helytörténeti szövegeit egy olyan személynek kellene megírnia, aki komoly tudással rendelkezik a várostörténet terén. Ilyen ember Makón egy van, Dr. Tóth Ferenc személyében. Ahogy a mondás tartja: amit Feri bácsi nem tud Makóról, azt nem is érdemes tudni.

Fellapoztam tehát a telefonkönyvet; tárcsáztam, majd mielőtt kicsengett volna, gyorsan letettem. Az az igazság, hogy megijedtem. Szombat délután felhívni ismeretlenül; vajon mit szól? Egyáltalán szóba áll velem, vagy kapásból elutasít? Mindegy, vesztenivalóm nem volt. Tárcsáztam hát újra.

– Tóth lakás.

– Jó napot kívánok, Halász Tamás vagyok, és Dr. Tóth Ferencet keresem.

– Jó napot kívánok, Tóth Ferenc vagyok.

– Elnézést kérek a zavarásért, én egy makói képeslapgyűjtő vagyok és a következő miatt keresem… – majd elmondtam a tervemet.

– Nagyszerű ötlet, szívesen segítek. Jöjjön el, és személyesen megbeszéljük!

– Feri bácsi, mikor lenne jó Önnek?

– Most.

– Nem akarom szombaton zavarni.

– Nem zavar, jöjjön most, ha ráér.

– Köszönöm, fél óra múlva ott vagyok.

– Viszonthallásra.

– Viszonthallásra.

Azon a délutánon elmentem Feri bácsihoz. Elvittem a gyűjteményemet, a veszprémi kötetet, és bő másfél óra alatt átbeszéltük a könyvet. Szinte teljesen összeraktuk a Makó régi képeslapokon albumot – fejben. A találkozónk végén azt mondta:

– Tegeződjünk, Tamás! Szervusz.

Meglepődtem, de büszkén válaszoltam:

– Szervusz, Feri bácsi.

Ez volt az első találkozásom Dr. Tóth Ferenccel.

Ilyen volt Feri bácsi.

Azóta már hét képeslapos és fotós kötet jelent meg Makóról Feri bácsi segítségével. Idén tavasszal kezdtem meg, szintén Feri bácsi közreműködésével a Makó anno következő részének szerkesztését, melyhez hatvan-hetven olyan eddig soha nem publikált fotónegatívot kaptam tőle, melyeket az ’50-es, ’60-as években fotózott a városban. Sajnos a könyv megjelenését nem élhette meg, de büszkeség tölt el, hogy az utolsó munkája a Makó anno sorozathoz kötődött.

Büszke vagyok rá, hogy barátja lehettem, és arra, a hogy a könyveit úgy dedikálta részemre, hogy „barátod Tóth Ferenc”.

Hiányozni fogsz. Isten nyugosztaljon, Feri bácsi. Te, a  legmakaibb Makai.

Halász Tamás

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.