„Pálinka, szerelmem, légy az enyém!”

A történeti források arról nem emlékeznek meg, hogy mikortól főzik városukban e fontos nedűt, azt azonban tudjuk, hogy rajongói szép számmal voltak, vannak és lesznek. Az eredeti makói hagymapálinkának már az „elkészítési” módja is sajátos. Az igazi makói vöröshagymához három év kellett, így a hagymapálinkához is legalább három lépésben lehetett eljutni. Előbb meg kellett termelni a hagymát, azt a piacon eladni és az árán megvásárolni a pálinkát.

Városunkban kisebb vihart kavart Cseresnyés János rendőrkapitány 1887. október 22-én kiadott hirdetménye. A pálinkafőzés szabályozását célzó rendelet szerint:

„pálinkát a saját maga és családja szükségletére más üstjén 50 literen alóli mennyiségben csak az főzhet, ki ahhoz öntermesztette anyaggal rendelkezik; vett termésből 50 literen alól pálinkát főzni nem lehet.”

A rendelet tulajdonképen a szabályos adózást próbálta megkövetelni és a hódmezővásárhelyi pálinkafőzés ügyében a belügyminiszter által kiadott rendeletre hivatkozott.

A makói pálinkarajongók nagyon felháborodtak. Egyrészt esetükben ne a hódmezővásárhelyi példa legyen a követendő, másrészt adózni akkoriban sem szerettek túlzott mértékben. A problémát oly fontosnak vélte 52 városi honatya, hogy rendkívüli városi közgyűlést összehívását kérték. Szorgalmazták ezt, hogy a „kérdéses hirdetmény által tudatott rendszabályokkal szemben idejekorán állást” tudjon foglalni.

1887. november 1-én meg is tartották a rendkívüli közgyűlést Bakos Ferenc városi főjegyző, polgármester helyettes elnöklete alatt. „Az élénk, de mindazonáltal higgadt lefolyású” tárgyalásnak az eredménye a következő lett. Mivel a hivatkozott rendelet Hódmezővásárhelyre vonatkozik, ezért azt Makón nem tartották érvényesnek. A belügyminisztériumba pedig föliratot küldtek Justh Gyula országgyűlési képviselővel, fölvilágosítást kérvén. Tisztázni szerették volna, hogy egyedi rendelkezés vagy minden városra érvényes. A maguk részéről az érvényben lévő 1836 . évi regále rendelet fenntartását kérték. Döntöttek arról is, hogy küldöttséget menesztenek Csanád vármegye alispánjához Bakos Ferenc vezetésével. Kérték Meskó Sándor alispánt, utasítsa Cseresnyés János rendőrkapitányt az addigi gyakorlat fönntartására, mivel „egyesek sérelmeiről van szó s e sérelem gyors orvoslást igényel.”

A rendőrkapitány pálinkafőzésre vonatkozó rendeletét az alispán saját hatáskörében érvénytelenítette a helyi, érintett – többségében – férfilakosság teljes egyetértése mellett.

Az ügynek azonban ezzel nem lett vége. Cseresnyés János rendőrkapitány nem volt népszerű ember a városban. Tömörkény István is írt róla A makói harc című novellájában. Többen panaszkodtak rá, kevesebben támogatták, és a pálinkaügybe átmenetileg bele is bukott.

A rendőrkapitány többszöri hatáskör túllépései miatt a képviselő-testület fegyelmi vizsgálatot indított és állásából felfüggesztette. A város ún. közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya azonban érvénytelenítette az előbbieket és állásába is visszahelyezte Cseresnyést.

Tovább bonyolította a helyzetet az alispán képviselő-testületnek küldött leirata, hiszen a „pálinkafőzés ügyében hozott ítéletek végrehajtása körül elkövetett szabálytalanságok miatt” fegyelmi vizsgálatot rendelt el, azaz a képviselő-testület döntése mellett foglalt állást. Az 1836. VI. tv-re hivatkozott, mely szerint mindenkinek joga van a maga használatára cefréjéből pálinkát főzni. A képviselő-testület örömmel vette tudomásul az alispán leiratát, mert úgy érezték, hogy „elégtételt nyújt a sokat zaklatott és jelentékenyen károsult pálinkafőzőknek.”

Cseresnyés János rendőrkapitány a közgyűlés előtti napokban falragaszokon adta tudtul, hogy a lakosság ne csoportosuljon. Szegedről még 11 csendőrt is kért ennek biztosítására. Major Miklós polgármester hiába kért magyarázatot, nem kapott elfogadható indokokat. Intézkedett a falragaszok eltávolításáról és utasította Cseresnyést a csendőrök visszaküldésére. A képviselő-testület pedig újbóli fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Immár pálinkaügyben egy városi és egy megyei fegyelmi vizsgálat volt folyamatban és egy újabb a falragaszok miatt.

Az állásából felfüggesztett Cseresnyés János helyettesítéséről Lonovics József főispán döntött. November 5-én kinevezve Bakos Ferenc városi főjegyzőt rendőrkapitánynak. A pálinka tehát ledöntötte lábairól a rendőrkapitányt, igaz csak rövid időre. Szívós ember volt. A Fejérváry-kormány, az ún. darabont-kormány idején főispán lett 1905-ben.

Forgó Géza


Kép forrása
hvg.hu

Forrás
Makói Hírlap 1887-es számai

A cikk címe a Magna Cum Laude zenekar azonos című számának címe.

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.