Arany mezők; ezüst folyók – II. rész

A tanulmány első részét itt olvashatja blogunkon.

A mélyben zajló lemeztektonikai események nem álltak meg az ütközéssel. A közeledő mozgás miatt újabb hegységek növekedtek, és a Dinári-hegység kiemelkedése végül teljesen elzárta a Paratethys összeköttetését a környező tengerekkel.

Az Alföldünk területén ekkoriban egy süllyedés indult meg, melynek során hegyei egyre mélyebbre kerültek. A Pannon-tó partján elterülő ingoványban a mocsári ciprusok között békák hangja keveredett a madarak énekével, melynek nyugalmát néha egy a vízbe csobbanó teknős zavarta meg. A zárt tengerbe folyók ömlöttek, melyek vizükkel elkezdték kiédesíteni a tenger sós vizét, ezáltal létrehozva egy teljesen egyedülálló élővilágot.

A napsütötte sekély vízi területeken a balatoni kecskekörömként ismertté vált Congeria kagylók telepei éltek, melyek között tanúrákok sétálgattak. Azonban a beömlő folyók nem csupán édesvizet hoztak, hanem rengeteg törmeléket is, amelyek szépen lassan feltöltötték a nagy kiterjedésű Pannon tavat. A feltöltődés az északi területeken volt a leggyorsabb, míg az Alföldön továbbra is megmaradt a vízborítottság, amely mintegy 4,5 millió éve tűnt el teljesen a tó végső feltöltődésével és vizének lefolyásával. Ekkorra hazánk már majdnem elérte mai formáját, az Alföld tenger alatti hegységeit teljesen lefedte az üledék ezáltal kialakítva mai sík arculatot.

A korábbi trópusi éghajlat helyét a mérsékelt időjárás vette át, melyben megjelentek az évszakok, a mocsári ciprusok helyett lombhullató erdők, és a füves puszták húzódtak a tájon. Az eljegesedések egyre gyakoribbá váltak hazánk területén. Az ekkora kialakult Alföldünkön, hideg szél süvített, megdermesztve az útjába kerülő állatokat és növényeket egyaránt. A fáknak csupán kis csoportjai élték túl a zord körülményeket, a kisemlősök pedig gyakran fagytak meg üregeikben.

A jégkorszakok közti enyhülés során azonban felvirágzott az élet. A folyók közelében, óriáshódok építették váraikat és nagy ménesek jártak a folyók tiszta vizéhez inni. Az erdőkben medvék lesték a közelükbe tévedő jószágokat. A barlangokban, hasadékokban előember családok tanyáztak, köztük az itthon legismertebb előember, Samu családja is. Néhányuk az erdőket járta bogyókat és gyökereket keresgélve, mások apróbb állatokra vadásztak vagy a ragadozók által leterített prédát próbálták ellopni anélkül, hogy ők maguk váljanak áldozattá. A család más tagjai talán egy villámcsapás által keletkezett tüzet igyekeztek minél tovább életben tartani.

A jégkorszakokat nélkülözésben ugyan, de túlélte az előember, majd fokozatosan kialakult a Homo sapiens, amely az utolsó jégkorszak végére az egész világot benépesítette. Hazánkban körülbelül 20 000 éve van jelen, ugyanis az erdős-mezős terület, bővizű folyóival, az időjárás viszontagságaitól védelmet adó Kárpátok vonulatával ideális terepet jelentett a letelepedéshez, földműveléshez valamint kultúrájának kiterjesztéséhez, fejlesztéséhez.

Az első itt élő ember szinte ugyanazt a tájat látta, melyet a honfoglaló őseink, melynek fagyott folyóján királlyá koronázták Hunyadi Mátyást, amelynek rónáit Petőfi Sándor lábai érintették, és amelyet most a mi lábaink taposnak.

Halász Noémi

a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai karának hallgatója


Források

magyardinoszaurusz.hu

enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/Mof_jegyzet.pdf

geologypage.com

arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/a-magyarsag-kezikonyve-2/magyarorszag-foldje-1A/az-alfold-17C/valtozatos-multu-tagolt-domborzat-a-mai-siksag-alatt-181/

Képek forrása

geologypage.com

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.