Horthy Miklós Makón

150 éve, 1868. június 18-án született Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Történelmünk egyik fontos szereplője, ezért megérdemli, hogy emlékezzünk rá. Helytelen, ha csak a rosszat, ha csak a jót emeljük ki. Nem szabad elfelejteni a kort, amikor hazánkat ellenségek vették körül, az országot szétdarabolták, forradalmak és széteső gazdasági, családi, sőt földrajzi körülmények közepette kellett stabilitást és életképes országot teremteni.

Semmi okom sincs rá, hogy szépítsem azokat az igazságtalanságokat és kegyetlenkedéseket, amelyek valóban megtörténtek abban az időben, amikor csak acélseprű tisztíthatta meg az országot– írta Horthy Miklós.

Az „acélseprűt” azonban felcserélte Bethlen István, Klebelsberg Kunó és mások által javasolt útra, és a Trianoni békediktátum után sokak által életképtelennek minősített ország talpra tudott állni.

A történeti feldolgozások között található Horthyt megbélyegző, de idealizáló megközelítés egyaránt.

Horthy konszenzusos megítéléséről egészen addig nem beszélhetünk, amíg a nevét viselő korszak egésze, illetőleg annak számos problémája (Trianon és a revízió, a politikai rendszer jellege, a történelmi középosztály szerepe, a második világháború, a zsidóság sorsa) kapcsán nem alakul ki egyetértés a magyar társadalomban– véli Turbucz Dávid történész.

Egyetértés kialakulni valószínűleg soha nem fog. A mostani áttekintés csak Horthy Miklós első makói látogatására derít fényt.

*

Horthy Miklós első makói látogatására 1920. augusztus 30-án került sor. Ekkor már aláírták a szomorú békediktátumot. A kormányzó végiglátogatta a fontosabb megmaradt városokat, hogy lelket öntsön az ott élőkben és nem utolsósorban erejét is megmutassa.

Dr. Battlay Geyza főispán 1920. augusztus 25-én tájékoztatta megye és város vezetőit arról, hogy a kormányzó augusztus 30-án Makóra látogat. A fogadás megszervezésére külön bizottságot állítottak föl.

A Magyarország kormányzóját szállító vonat délelőtt 9.30-kor érkezett meg az újvárosi vasútállomásra, mert a torontáli részek idegen megszállás alatt voltak. A díszszázad tisztelgése után dr. Battlay Geyza köszöntötte Horthy Miklóst, kiemelve, hogy olyan államférfi érkezett a városba „aki a közelmúlt általános zűrzavarában megteremtette a nemzeti hadsereget, a biztos konszolidációt …”

Az üdvözlőbeszéd után a vármegyeházára díszes menet indult a város és a környező települések gazdáinak fogataival. A kocsisor élén 60 makói gazdafiúból álló lovas bandérium menetelt dr. Demkó Pál tartalékos huszárfőhadnagy vezetésével. Mögöttük 10 lovas rendőr és 10 lovas csendőr lovagolt. Horthy Miklós a főispánhoz ült be, majd a rendőrtanácsos kocsija következett, nyomában a polgármesterrel és az alispánnal. Az utcák lobogó és virágdíszben pompáztak a nyári napsütésben. Újvároson és a főtéren két diadalkaput is fölállítottak.

A további rendezvények a vármegyeházán zajlottak, ahol Horthy Miklós soron kívül fogadta az apátfalvi küldöttség tagjait, akik kérték, szabadítsa ki az 1919. évi román megszállás elleni felkelés miatt Gyulafehérváron raboskodókat. Külön kihallgatáson jelenhettek meg az Erdélyből, Délvidékről kiutasított vagy elmenekült magyarok is.

A hivatalos program a városi egyesületek, majd egyházi vezetőinek fogadásával folytatódott. Nagy Károly református lelkész külön kiemelte a kormányzó vallási hovatartozását és „mint egyházunk örök büszkeségét” üdvözölte.

Horthy Miklós válaszában köszöntötte a makóiakat, majd így figyelmeztette a lázongásra hajlókat:

Azt kimondhatom, hogyha akárhol a legkisebb fellángolás is lenne, végbefojtjuk”. Majd dicsérte a város lakóit. „Makónak már régen is hallottam a hírnevét. Itt egy olyan nép lakik, amely tud és akar dolgozni, azonban mindenekelőtt hangsúlyozni szükséges, hogy mindenki vakon bízzék és vakon belenyugodjék a kormány intézkedéseibe” – mondta a kormányzó. Beszédét az alábbiakkal fejezte be: „Annak dacára, hogy a nagy háború tönkretett, a vörös uralom és az idegen megszállás kifosztott bennünket, mégsem voltak képesek ezt az országot úgy kirabolni, hogy tönkremenjen. Bíznunk kell munkaképességünkben, bíznunk kell ebben az áldott hazai rögben, bíznunk kell mindenkor kormányunkban, hogy egy cél felé haladunk, és akkor szentül megígérhetem, hogy Magyarország boldogabb lesz, mint valaha.

Az ünnepi ebéd alkalmával újra köszöntők sora hangzott el. Horthy ekkor így nyilatkozott:

Ki kell már egyszer nyíltan jelentenünk, hogy komoly-e szándékunk Magyarország testi épségének visszaszerzésére, s elszántan és visszavonás nélkül akarjuk-e az integritás ellenségeinek és gyilkosainak: a hazátlanoknak, a nemzetközieknek, az ateistáknak, a liberálisoknak, a radikálisoknak, a cionistáknak megfékezését és lehetetlenné tételét […] Nem érhet el sikert más, mint egy olyan kormány avagy kormányzat, amelynek van bátorsága, amely tud tenni és parancsolni, amely tudja magát függetleníteni és érvényesíteni.

A rövid makói látogatás fél háromkor ért véget, amikor a kormányzói különvonat kigördült az újvárosi állomásról.

Topcsy László fodrászmester, városi- és megyei képviselő 1924. augusztus 9-én kelt levelében javasolta, hogy a vármegye márványtáblán örökítse meg kormányzó emlékét

Annak igazolására, hogy Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfőméltósága volt az, aki a megcsonkított és agyonkínzott szép Magyarországunkat újra talpra állította és annak emlékére, hogy Csanádmegyét és Makó városát magas látogatásával megtisztelte.

Javaslatát a közgyűlés október 6-i ülésén elfogadta. Döntöttek arról is, hogy a költségeket közadakozásból fedezik. Az emléktábla elkészítésével Markup Bélát bízták meg. A leleplezést a vármegyei közgyűlésére időzítették, 1927. december 20-ára. Purgly Emil főispán nyitotta meg, akinek ünnepi beszédét a képviselők és a meghívott vendégek állva hallgatták végig.

A domborművel díszített emléktáblát a lépcsőház fordulójában helyezték el. Az avatóbeszédet dr. Petrovics György országgyűlési képviselő mondta, kiemelve az idegen megszállás nehézségeit:

Amikor idegen szó hangzott Csanád vármegye házában, s idegen katona uralkodott itt e falak között. Elődeink szent hajlékába pogányok jöttek, megszentségtelenítve nemzeti hagyományaink, dicső emlékeink és hazafias munkák szent házát.

A trianoni békediktátum következtében Csanád vármegye 1714 km2-ből, 245 km2-t csatoltak el. Csanád–Arad–Torontál vármegyék megmaradt területeit 1923. január 1-től közigazgatásilag egyelőre egyesítették.

Az emléktábla vörös márványból készült, amelyet fent a kormányzó bronzból készült reliefje díszített babérkoszorúval övezve. Jobbról egy allegorikus férfialak sisakban, balról egy allegorikus női alak volt látható.

Avatás után az ünneplők visszavonultak a közgyűlési terembe, ahol Tarnay Ivor alispán a vármegye nevében átvette az emléktáblát. Az alispán — megemlékezve a kormányzó látogatásáról —, sokak érzelmét öntötte szavakba:

Személyes garanciája volt a rossz álom tovatűnésének, amely hosszú hónapokon, zord sötét téli estéken kísértett az emberek szívében s megzavarta azoknak lelki nyugalmát. Hónapokon át vártuk aggódva, reménykedve a felszabadulás percét, de ott kísértett mellette az ijesztő rém, az elszakítás, a bekebelezés gondolata.” Hangsúlyozta „élet, megismerés, becsültetés a magyarra nézve csak küzdelem árán érhető el, a tudás, az izzó hazaszeretet, a kitartás fegyvereivel és áldozatkészséggel…

Markup Béla alkotása 1945-ig hirdethette a kormányzó nevét, de a Horthy rendszer bukása után, az emléktáblával együtt a vármegye régi urai is eltűntek a makói közéletből.

Horthy Miklós 1919-ben katonái élén vonult be Budapestre, 1944-ben katonáitól elhagyatva, a kormányzói méltóságtól megfosztva, német csapatok fogságában távozott hazájából. A szovjet hadsereg uralma alatt pedig másik ország volt születőben. Az új hatalom a név erejétől is félve, minden kormányzóra vonatkozó emlék megsemmisítésére törekedett. Így Makón eltűnt az emléktábla, de nem ismerjük a Torma Imre és Vitézy Erzsébet által készített festmények sorsát sem. Az egykori Horthy parkból pedig Petőfi-park lett. Egyedül a Horthy-harang őrzi képmását a református templom tornyában.

Az admirálist kormányzói méltóságba emelők alig hihették, hogy egy nép sorsát negyedszázadig meghatározó ember mellé álltak, akinek kortársai Mussolini, Hitler és Sztálin voltak. A kormányzó nevével jelzett korszak a revízió bűvöletében, vérben pusztult el 1944-45-ben. Sokak számára ezért is gyűlöletes e név. Mások viszont a kormányzóban olyan személyt látnak, aki a keresztény Magyarországért, a Szent Istváni határok föltámasztásáért küzdött. Így talán érthető, hogy Kenderesen 1993. szeptember 4-én, az újratemetésén több ezer ember jelent meg (köztük makóiak is), megadva neki az államfőnek kijáró kegyeletet.

Forgó Géza


Forrás

Forgó Géza: Horthy Makón. Makó, 2001.

Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Bp., 2011.

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.