Tettamanti Béla

Tettamanti Béla bátyámnak, gyönge gyémántjaimnak hű ojtogatójának: Nyissuk ki egészen magunkat, hogy minden testvérünk egyszerre juthasson a szeretetbe, ha napszívünk kisüt szép homlokunkon. Makó, 1925. február 4. József Attila

A Nem én kiáltok című kötet ajánlása József Attilától Tettamanti Bélának

Tettamanti Béla filozófus, pedagógus, pszichológus és egyetemi tanár. A makói József Attila Gimnáziumban (akkor Magyar Királyi Állami Főgymnasium) magyart és németet tanított 1909 és 1926 között.

1884. szeptember 30-án született Budapesten, kisiparoscsalád harmadik gyermekeként. Édesanyja Brandl Auguszta, édesapja Tettamanti Károly kosárfonó mester volt. A család apai ágon olasz származású, az elődök a XIX. század derekán, a magyarországi vasút építkezések kibontakozásakor érkeztek hazánkba.

Gyermekkorában a család meghitt melege, szeretete vette körül, ezt a lelki gazdagságot maga is ápolta, őrizte és hasonló lékkört teremtett később övéi és tanítványai részére.

Szülei nem kívánták egyetemen továbbtaníttatni, így a polgári iskola elvégzése után a budapesti VI. kerületi felső kereskedelmi iskolába íratták ahol 1902-ben érettségi vizsgát tett. Családi összeköttetései révén került a Törley pezsgőgyár budafoki üzemébe. Munkáját lelkiismeretesen végezte. Érdeklődési köre, ambíciói arra ösztönözték, hogy magánúton tanuljon tovább. 1904-ben gimnáziumi érettségi vizsgát tett az I. kerületi állami főgimnáziumban. Ezt követően beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára. Ahol magyar és német nyelvet, valamint irodalmat tanult. Egyetemi évei alatt kiváló tanárok tanították szaktárgyaira. 1907-ben, tanulmányai alatt fél éves németországi tanulmányúton vett részt. A nyolc szemeszter elvégzése után – a kor szokásainak megfelelően – önként jelentkezett katonai szolgálatra. Leszerelése után, családi kapcsolatai révén 1909. szeptemberétől a Magyar Királyi Állami Főgymnasiumba került Makóra, helyettes tanárnak.

1910. március 9-én magyar és német nyelvből, valamint irodalomból dicséretes és kitűnő, a filozófiai és pedagógiai vizsgán pedig kitűnő és jó eredménnyel szerzett középiskolai tanári diplomát.

1912-ben nyerte el rendes tanári kinevezését, és még ebben az évben megjelent első dolgozata Lélektani ismeretek a nevelés munkájában címmel. Szintén ebben az évben az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönyben jelent meg tanulmánya A felsőbb osztályok magyar írásbeli dolgozatainak tárgyköre címmel. Tanulmányában rámutat, hogy a dolgozatok előre meghatározott témái sokszor meghaladják a tanulók ismeretszintjét, a többség értelmi színvonala nem teszi lehetővé az elvont irodalmi, esztétikai fejtegetéseket. Mindezek helyett azt tanácsolja, hogy a dolgozat tárgya keltse fel a tanuló érdeklődését, tegye lehetővé, hogy saját személyes tapasztalatait is felhasználhassa.

Feleségével, Pataki Edit tanítónővel 1912-ben kötött házasságot. Ugyanebben az évben született Károly fia. A másik fia Béla 1914. augusztusában született, apja nyomdokait követve középiskolai tanár lett.

Az első világháború kitörését követően 1914. júliusában kapta meg behívóját az első honvéd gyalogezredhez. A következő évben megkapta a Kis Ezüst Vitézségi Érmet és az ezzel járó évi kilencven korona járandóságot, amit felajánlott a makói főgimnáziumnak. Mindössze annyi kikötést tett, hogy olyan jó tanuló kapjon ösztöndíjat ebből az összegből, akinek apja meghalt vagy súlyosan megsebesült a háborúban. A háború ideje alatt szellemi szinten tartását érezte legfontosabb feladatának. 1917-ben ABC-es könyvet kért és kapott otthonról, hogy írni-olvasni taníthassa az analfabétákat. Példamutató helytállásáért megkapta a bronz és ezüst SignumLaudist, a Károly Csapatkeresztet és a Bolgár Tiszti Vitézségi Érmet. Negyvennégy havi frontszolgálat után főhadnagyként szerelt le 1918. október 31-én.

A világháborút követően visszatért Makóra tanítani, itt érték a forradalmi mozgalmak is. Makón a forradalmak nem kaptak lendületet, emiatt Tettamanti nem csatlakozott egyik mozgalomhoz sem, megtartotta politikai passzivitását. A háború okozta lelki sebek orvoslására munkájába temetkezett. Tanítványai úgy emlékeztek vissza rá, mint szellemes, nagy tudású, mégis egyszerű emberre, aki értett a fiúk nyelvén. Azok közé tartozott, akik örömmel vették, ha egy-egy diák közeledett hozzájuk.

A diákoktól ekkor kapta a kedveskedő „Tetta” becenevet. Német nyelvóráiról egyik tanítványa így emlékezett:

Jó ember, de rendet tart. Addig nem tanultuk a németet egy kicsit elvből, és most fel kellet adnunk elveinket; nem azért mert új tanárunk: Tetta szigorú volt, nem, hanem mert olyan nagy átadó erő lakozott benne, hogy akaratlanul is ragadt ránk valami. Olyan eleven volt az órája, annyira új, szellemes volt a módszere! Ilyeneket mondott: Nahát! Hogy ilyen nyavalyás legyen valaki! Ezt se figyeltétek meg! Kelet: Osten, mert osztja sugarait! Nyugat: Westen, mert ott veszti! Hogy ezt nem lehet megjegyezni! Te, nyavalyás! Dél? Süden, mert ott az ember szinte süllik a nagy melegtől, észak meg Norden!- Ejnye, de nyavalyások vagytok! Hát nem lehet azt megjegyezni: a német ember maga előtt tolja birtokát, a magyar ember húzza! Hát ilyen a magyar, nem ügyel arra, amije van. Valaki nem tudta lefordítani nála németre: akinek a …, akié. Röppent a szellemes figyelmeztető: vesszen, aki nem tudja! Hát persze: észbe kapott a felelő tüstént: Wessen!

Tanártársai úgy vélekedtek róla, hogy tanítványai és kortársai előtt igen rokonszenves és szerény. Szabadkőműves, nagy műveltségű tanár.

1923-ban kapcsolódott a gimnázium tanárainak előadássorozatához egy Herczeg Ferencről szóló bemutatóval.

Makói tanárkodása idején került kapcsolatba, a főgimnázium önképzőkörében József Attilával. A fiatal költőre már 1921 őszén felfigyelt Tettamanti, mint az önképzőkör tanárelnöke. Bár József Attila nem volt közvetlenül a tanítványa, de rendszeres látogatója volt a Tettamanti-háznak. József Attila neki dedikálta az Őszi alkonyat című versét és a Nem én kiáltok című kötetét.

József Attila hetedikből és nyolcadikból összevontan vizsgázott. A fiatal költőnek a nyolcadikos irodalom nem ment túl jól, ezért Tettamanti Béla és Galamb Ödön közbenjárására volt szükség, hogy megkapja az elégségest. Miután József Attila Pestre költözött, hiányzott neki Makó és az itteni tanárok, köztük Tettamanti is. Segítőjéről így ír Espersit Jánosnak küldött levelében:

Hiányzik Tetta-Manti Béla szerelmes, férfias, bátorító kézszorítása!

Az 1925/26-os tanévet Tettamanti Béla Bécsben töltötte a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként. Pedagógiai és lélektani tanulmányokat folytatott és ismerkedett Bécs közoktatásával.

Bécsben találkozott Juhász Gyulával és József Attilával is. A fiatal egyetemista költő, a volt tanítvány az ő segítségével jutott be a Bécsi Magyar Akadémikusok klubhelyiségébe, ahol nemcsak olvashatott, hanem takarítással egy kis mellékkeresethez is jutott.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

Zeitler Ádám


Kép

Tettamanti Béla emléktáblája Makón (Liget u. 3/C.)

Forrás

Gácser József – Pukánszky Béla: Egy nagy szegedi neveléstudós, Tettamanti Béla élete és pedagógiai munkássága. Szeged : Fel. kiadó Szalay István a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója, 1992. 139 p.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.