Heti verselő | Gonda Julia: Proust nyomában

Az én madlenem
az orgona
illata
ezért vagyok
minden tavasszal
újra gyerek
s az egész város
olyan nekem
mint házunk
régi kertje
orgonabokraink
édes illatával
megtelve
itt bolyongok
tavaszokon át
hol minden
belesűrűsödik
ebbe a mágikus
illattengerbe
az egész város
a régi kert
gyerekkorom tere
hol kerítés nélkül
jàr át az orgonaillat
múltat és jelent
s még jövőt is beleng
hol még minden lehet
hiszen ugyanaz az illat
tölt be már hetven éve
megállt az idő
s én állok benne
miközben kavarog
köröttem
múlt jelen és jövő

Az élet ez. Egy.
Egyszerre minden.
Semmi sem változott.

Mert mit számít
hogy más a szirom
s hogy az is más
ki beleszimatol
az orgonaillat ugyanaz
s minden virágzás
örök marad.

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) Heti verselő | Gonda Julia: Proust nyomában bejegyzéshez

  1. Urbancsok Zsolt mondta:

    Végre a MarosKulton! Ugye lesz folytatás?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.