Buzás Lászlóra emlékezünk

Nagyon sokunk „Laci Bácsija” 1907. november 13-án született Budapesten. Édesapja korán meghalt, édesanyja egyedül nevelte két fiát.

Makón, a Csanád vezér téri Főgimnáziumban érettségizett 1927-ben. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy a jó képességű diák egyetemen folytassa tovább a tanulást. Ezért munkát vállalt a budapesti Lampart Gyárban, raktárosként. Miután elegendő pénz gyűjtött, beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-történelem szakára. Itt továbbfejlesztette latin nyelvtudását is, melynek alapjait Makón szerezte meg. Egy év tanulás után ismét munkát kényszerült vállalni, és csak ezután folytathatta megkezdett tanulmányait. Az egyetemen olyan nagynevű szaktekintélyek tanítványa volt, mint Hóman Bálint, vagy Cholnoky Jenő. Anyagi okok, illetve a második világháború kitörése miatt az egyetemet nem tudta befejezni. katona lett, és a háború végén amerikai hadifogságba került. Bajorországból két év múlva került haza. Hazatérte után elvégezte a tanítóképzőt és a tanárképző főiskolát, majd megszerezte egyetemi diplomáját is.

1947-ben megnősült, feleségül vette Varga Margit tanítónőt. Házasságukból két gyermek, egy fiú és egy leány született 1949-ben, illetve 1952-ben.

A háború után a Kálvin Református Iskolában tanított, majd pedig a Szent István Általános Iskola igazgatója lett. Elmondása szerint „nagy megváltás” volt számára, hogy ezt a pozícióját 1952-ben gimnáziumi tanári állásra cserélhette fel. Ez volt ugyanis „élete álma-vágya”. Ebben az intézményben tanított egészen nyugdíjba vonulásáig, ill. később is, mint a dolgozók gimnáziumának igazgatója.

A helytörténet kutatása iránti vágy 17 évnyi távollét, a Makóra való visszatérés után erősödött fel benne. A város története már fiatal kora óta érdekelte. Ezért a makói József Attila Múzeum akkori kifejezéssel „félfoglalkozású” igazgatói állását is elvállalta 1953 és 1955 között. Ettől kezdve foglalkozott mélyrehatóbban helytörténettel.

Ez irányú tevékenységének két jelentősebb eredménye van: a makói hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1870 és 1970 között, valamint a makói utcanevek története. Ezen kívül sok ismeretterjesztő előadást tartott, cikkeket, tanulmányokat írt Makó történetével kapcsolatban. Különösen a latin nyelvű térképek, oklevelek fordítása jelentett számára értékes elfoglaltságot. Meg kell említeni, hogy Reizner János „Makó város története” című fakszimile kiadásban megjelent kötetében található 8 latin nyelvű oklevél fordítása az ő munkája.

Gimnáziumi tanárként ő indította el Makón a szervezett természetjárást. Lelkes munkával, érdekes kirándulásokkal sok hívet szerzett a mozgalomnak. Fiatal kollégáit is „megfertőzte” ezzel a tevékenységgel. E sorok írója is az ő hatására és segítségével lett természetjáró. tanítványai a tájékozódási versenyeken és különböző találkozókon megyei győzelmeket arattak és szép országos helyezéseket értek el.

A dolgozók gimnáziumában végzett munkája, valamint egész tanári pályafutásának elismeréseként 1982-ben a „Szocialista Kultúráért” elismeréssel tüntették ki. 1990-ben feleségével együtt „Makó városáért” kitüntetésben részesült.

85 évet élt, 1993. január 6-án halt meg.

Mendei Árpád †


Kép forrása
Sulinet 

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.