A kisvárosi demokrata ideáltípusa: Könyves-Kolonics József jogász, városvezető és publicista

„Nehéz volt a végnapjait élő és innen már elűzött népgyilkos rendszerben bátor hazafinak, meg nem alkuvó demokratának és egyáltalán helytálló férfinak lenni. Nehéz volt, de nem lehetetlen. Mégis fehér holló az ilyen s úgy kell rámutatnunk ezekre, mint ritka szálfákra a meglapuló bozót közt. Könyves-Kolonics József Makó közéletében volt ilyen ritka szálfa a legsötétebb években”

– e mondatokat még 1944 novemberében írta Erdei Ferenc Könyves-Kolonics Józsefről, aki ekkoriban Makó város polgármesteri jogköröket gyakorló úgynevezett polgári városparancsnoka volt.

Könyves-Kolonics József – ahogy egykori pártfogoltja, Erdei fogalmazott – valóban „meg nem alkuvó demokrataként” szolgálta városát. Nemcsak 1944 előtt, hanem 1944 után is. A köztiszteletben álló közéleti személyiség a Horthy-korszakban Makón a jogállami demokrácia gondolatának jelképerejű karaktere.

1944. szeptember 26-tól az új polgármester megválasztásáig, 1945. május 25-ig látta el a „városparancsnoki” tisztséget. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben nem a pártok, hanem az egész város képviseletében vett részt. Polgári városparancsnoki munkáját a demokrácia elveinek tiszteletben tartásával, közmegbecsüléssel végezte. Városvezetőként hitet tett a demokrácia ethosza, a „népuralom” mellett.

Az ideiglenes polgármesteri munka után egyre több publicisztikával jelentkezik a helyi közéletben. 1945. június 3-án Köszöntöm az újságolvasót című cikkében már a címadással is jelzi, hogy a városi közigazgatás irányítását követően ismét helyi közíróként a demokrácia elvi kérdései felé fordul. Ebben az írásban a korábbiakhoz képest sokkal nyíltabban fogalmazza meg bírálatát a demokratikus közállapotok védelme érdekében és fejezi ki aggodalmát a kommunisták diktatórikus törekvéseivel szemben:

„A tiszta erkölcs, az igazságos törvények és a szakértelem uralmát követelem, hogy legyen rend és fegyelem. Aki mást tesz, minden önkényeskedésével most már a demokrácia törvényét szegi meg.”

Az, hogy bírálata egyre inkább a kommunisták stílusával szemben fogalmazódik meg, a helyi nyilvánosság számára az alábbi idézettel válhatott teljesen egyértelművé: „Unalomig hirdetjük a demokráciát, a népuralmat s ehelyett sok téren paprikajancsi diktatúrákat tapasztalunk.” A nem sokkal korábban polgármesterré választott kommunista párti Kiss Imre a cikk tartalmát magára vette és úgy értelmezte, hogy ő lehet a paprikajancsi diktátor. Könyves-Kolonics többé nem publikálhatott a Makói Népújságban. Erről személyesen hozott döntést Kiss Imre.

Tóth Ferenctől tudjuk: Kiss Imre haláláig magára vonatkoztatta Könyves-Kolonics József publicisztikai megjegyzését. Amikor kiadták Könyves-Kolonics összegyűjtött írásait 1985-ben, Kiss Imre tizenegy oldalas beadványával fegyelmit akart indítani Tóth Ferenc mint a kötetet kiadó múzeumigazgató ellen.

Visszatérve Könyves-Kolonics demokrácia-hitvalló publicisztikai tevékenységének ismertetéshez, onnan kell folytatnunk, hogy miután a Makói Népújságban nem publikálhatott többet, nem maradt más lehetősége, csak az, hogy a Független Kisgazdapárt 1946 szeptemberében indult lapjában közölje írásait. „Akadt volna még mondanivalóm a makóiak számára azután is, amikor ötnegyed évvel ezelőtt avatatlan kezek kiütötték kezemből a tollat” – írta ’46 őszén Könyves-Kolonics.

A Kétértelműségek című 1946 őszi cikkében már egy „kisebbségi rút zsarnokságról” beszél. „A demokrácia és szabadság örve, ürügye alatt elképzelhető egy kisebbségi rút zsarnokság, a szocializmus örve és ürügye alatt pedig elképzelhető a vad egyéni profitéhség is. Az én elképzelésemben a munka nélküli vagyon vagy meg nem érdemelt pozíciószerzés nem szocializmus. Az ilyesmi nem népuralom és nem szegény dolgozó, kisemberek ügyének a szolgálata, hanem puszta hatalomvágy és vagyonéhség kóros tünete” – írta a kommunista hatalomátvétel előtt hosszú hónapokkal higgadt hangú elemzőként a makói jogász, Könyves-Kolonics József.

S hogy milyen nyugodt lelkülettel állt a közélet – számára ugyanakkor elborzasztó – jelenségeivel szemben, példa a következő írás, amit az előbb idézett publicisztika után négy nappal közölt a Délvidéki Független Hírlapban: „Mi magyarok ne tegyünk törvényt Kelet és Nyugat között. Fogadjuk el Kelet hatalmát, de ugyanakkor tartsuk tiszteletben Nyugat szellemét is. … Az igazi demokráciában a mások véleményét is tiszteletben tartják. Így fest a demokrácia, amúgy pedig csak erőszakról és a vele elkerülhetetlenül együtt járó korrupcióról lehetne csupán szó.”

Könyves-Kolonics mint a jogállami demokrácia követője 1946 végére önmagát „magányos remetének” látja, aki tovább zsolozsmázza „a demokrácia Miatyánkjait.” Ekkorra már a Horthy-rendszer helyi ellenzékének a vezére, a két világháború közötti helyi demokratikus összefogás markáns alakja is megkapta a kommunistáktól a reakciósság bélyegét. Könyves-Kolonics – ahogy még 1944-ben Erdei Ferenc írta róla – bátor demokrataként viszont úgy gondolja, inkább vállalni kell a „reakció” billogját, mintsem feladni a jogokra alapozott demokrácia alapvető elveit:

„Az unos untalan hangoztatott demokrácia a nép többségének uralma a kisebbségek ellenőrzése mellett. Ne hagyjuk elsikkasztani ezt az elvet semmiféle sanda ürügyek alatt, még akkor sem, ha politikai latrok közé feszítenének is egyesünket. Még akkor sem, ha szemben állásunkért akármilyen reakciósnak neveznének is.”

Tóth Ferenc helytörténész és Szentpéteri István alkotmányjogász véleménye szerint Könyves-Kolonics demokrácia-felfogása, jogértelmezése hasonlítható Bibó István nézeteihez. Meglátásunk szerint a legalitás, a törvényesség rendjének tisztelete és a politikai harcok szabályozottságának követelménye mint alkotmányos elvárás szempontjából valóban lehetnek hasonlóságok Bibó István és Könyves-Kolonics József nézeteiben, ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy Könyves-Kolonics már 1946 őszétől pontosan érzékelte a jogállami demokrácia létére törő kommunista párttaktika mögötti valós szándékokat, míg akkor még Bibó nem. Ezzel a megállapítással nem Bibó helyzetelemzését kívánjuk bírálni, hanem inkább azt szeretnénk demonstrálni, hogy Könyves-Kolonics József Makóról, egy kisvárosi közéleti és szellemi közegből szemlélve az ország és a világ jelenségeit, képes volt érzékelni a jogállami demokráciára veszélyes tendenciákat. S azokkal szemben fel is emelte a szavát, ezáltal demokrácia-hitvalló szerepet tudott betölteni a koalíciós évek makói közéletében.

Személye, demokrácia-hitvalló karaktere örök példa lehet minden makói számára. Könyves-Kolonics József tevékenysége a demokráciát tisztelő minden közéleti erő számára igazi minta.

Medgyesi Konstantin

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.