Marczibányi István, a mecénás

Marczibányi István nevét emléktábla örökíti meg Makón, az önkormányzat épületén. Avatására 2003. április 30-án került sor. De ki is volt Marczibányi István, aki 265 éve 1752. július 25-én született Makón?

Édesapja Marczibányi Lőrinc Csanád vármegyei nagybirtokos, alispán. Az első ismert makói hagymára vonatkozó feljegyzés is tőle származik 1755-ből. Fia komoly iskolákat végzett, 1769-ben Nagyszombat városában tanult, ahol geometriai és építészeti dolgozata is megjelent. Házasságkötése után feleségével tornyai birtokára költözött és tevékenyen részt vett a vármegye közéletében. Az uralkodó figyelmét az 1778–1779-es, bajor örökösödési háború alkalmával vonja magára, amikor hét lovas és hét gyalogos katonátAlap állított ki saját költségén. 1780-ban már a Temesi Kerület tartományi biztosa volt, majd 1783-tól 1786-ig Csanád vármegye alispánja, az 1790–91. évi országgyűlésen a vármegye követe.
1800-ban megkapta az udvari tanácsosi címet. Felköltözött Pestre, majd később Budára. Hátralévő éveiben a politikától visszavonult, de a közélettől nem. Kórházak és iskolák, valamint a magyar művelődés támogatója lett. 1806-ban a Budán működő Erzsébet-apácáknak házat építtetett, és az általuk a „lábadozóházban” ápolt betegekre is gondja volt. A mai fővárosi Marczibányi tér pedig azért kapta róla nevét, mert a területet az ifjúság számára testgyakorlás céljára vásárolta meg.
Léván piarista gimnáziumot alapított, Budán magyar tanszék felállítását próbálta segíteni, több vármegyében pedig iskolák és szegények segítésére adományozott jelentős összegeket.

Az 1808. évi országgyűlés határozta el a katonai Ludovika-akadémia létesítését. Marczibányi jelentős összeggel – 50.000 Ft – támogatta, és vállalta két tanár fizetését is, ha az oktatás magyar nyelven folyik.

Rajongott a festményekért, metszetekért, és igyekezett Zrinyi Miklós költő magángyűjteményének maradványait megszerezni. 1802-ben Széchenyi Ferenc neves felajánlása létrehozta a Nemzeti Múzeumot. Marczibányi sem akart elmaradni, ezért kincseit a múzeumra hagyta, és ezzel megteremtette a régiség- és műgyűjteményt.
Támogatta volna egy Tudós Társaság létesítését is, de ez csak halála után 15 évvel, 1825-ben valósulhatott meg. „A nemes gondolkodású, nagy emberbarát látván, hogy élete hanyatlik és a m. tudós társaság felállításához még semmi remény, némi pótlékul s írmagul a jövendőnek, egy magyar irodalmi jutalom-alapítványt hagyott nemzetének örökségül, melyből évenként egy nyelvművelést illető kérdés volt kitűzendő s a legjobb elme-mű jutalmazandó” – fogalmazott az Akadémiai Értesítő.

Emléktábla
Az általa letett 50.000 Ft tehát nem veszett el. Kezelését a Nemzeti Múzeumra bízta, ahol létrehozták az ún. Marczibányi Intézetet 1816-ban. A jutalmakat 1817–1830 között a Nemzeti Múzeumban osztották ki József nádor támogatásával. Az elsők voltak Pethe Ferenc a Természet-História és Mesterség Tudomány című tanulmányért, és Virág Benedek Magyar Századok c. művéért.

A jutalmazottak között találjuk pl. Fáy András, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, Jósika Miklós, Fényes Elek, Petőfi Sándor, Jedlik Ányos, Henszlmann Imre, Eötvös József, Toldy Ferenc, Arany János, Ipolyi Arnold, Brassai Sámuel és sok más ismert nevet…

A Marczibányi Intézet a Magyar Tudományos Akadémia elődjének is tekinthető. Sikere ösztönzést adott Széchenyi Istvánnak, Andrássy Györgynek, Károlyi Györgynek és Vay Ábrahámnak a Magyar Tudós Társaság megalapítására 1825-ben. A Marczibányi Intézet kezelését az akadémia 1845-ben vette át. Az ünnepségen Toldy Ferenc terjedelmes beszédben tisztelget Marczibányi István nemes tette előtt.

MarcczbányimajdJusthkastélyTornya
Az utolsó pénzjutalmat Rozlozsnyik Pál geológus kapta Dobsina környékének földtani viszonyai c. munkájáért 1944. februárban. 1946-ra az akadémia alapítványai és saját vagyona semmivé foszlott, mégis legalább levélben még egyszer kiadták a Marczibányi-alap jutalmát Jáky József mérnöknek és Békésy György fizikusnak.
Városunk szülötte, Marczibányi István 1810. december 21-én hunyt el, példát hagyva az utókorra, miként kell a nagy vagyonnal tisztességgel élni.

Forgó Géza


Források
Buzás László: Marczibányi István élete és munkássága. In. Emléklapok Tóth Ferencnek. Szerk.: Domokos László. Makó, 1994.

Az akadémiai Nagy- és mellékjutalom. Akadémiai Értesítő 1890.
Verrasztó Gábor: Marczibányi István. Budapest, 2010.

Fénykép
Mendei Árpád †

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.