Kutatgató

A Belvárosi református templom

A tündöklő fehér templom felépítéséért Szikszai György református lelkésznek kellett sokat tennie, 1772-től folytak a munkálatok, s valószínűleg már 1774-ben tartottak benne istentiszteletet. Ezt a templomot 1781-ben tűzvész pusztította el, 1784-re épült újjá, tornyait csak 1787 ̶ 88-ra tudták befejezni. Belső tere a puritánságig egyszerű.

Dr. Tóth Ferenc szerint a református ótemplom „méltóságteljességet sugárzó épület”. Tornyáról Szirbik Miklós lelkész azt írta: „díszesebbet kőtoronyban kívánni és látni alig lehet”. A templom külső, déli oldalán épített kriptában temették el Etsédi Miklós, Szikszai Benjámin és Szőllősi Antal lelkészeket.

Az épület külleme

Szirbik Miklós leírása alapján részletes információnk van a templomról: „Falának „vastagsága ½, magassága 5, belső világának hossza 17, szélessége 7 öl, mennyezetje volt kék festésű deszkából, melyen aranyozott fából csillagok függöttek, a két végén volt a kar(zat), addig ameddig az kő oszlopokon és bolthajtáson áll, dél és nyugat felől hozzá volt kapcsolva a most is meglévő czinterem, kisded tornya, a keleti végén állva, még akkor tsak fából volt.” Ezt az állapotot rögzítette Vertics József 1778. évi térképén. A szószék téglából épült.

Dr. Tóth Ferenc szerint a hívek erőn felül adakoztak.  „Amikor a toronyépítéshez teljesen kimerült a kassza, Diós István kurátor a piactéren levette süvegét, és elkezdett kéregetni. Két óra alatt máriásokkal, húszasokkal, tallérokkal megtelt a nagy süveg.” A kőből épült torony 1787 ̶ 88-ban készült el, négyszögletű sarkait lekerekítették. Szélessége 4 ½ öl, falának vastagsága 5 ½ sukk, a torony magassága a gombbal együtt 25 öl. A templom gombja messziről csillogott, mivel Diós István bearanyoztatta. Az órát Veréb Péter kecskeméti órás készítette 1788-ban.

A templom belső építészete

A templom karzatát 1818-ban átalakították, mert egy tizenhárom mutációs orgonát építettek be, továbbá a befogadóképességet is növelték. Később az északi oldalra is karzat került. A templomtér kellemes hatású, köszönhetően a három oldalról övező karzat mellvédjeinek, amelyek klasszicista stukkódíszekkel vannak ellátva.

A tűzvész előtti kazettás mennyezet kék színre volt mázolva, feltehetően a parasztbútorok stílusát követte. A jelenlegi sík mennyezetet kör és négylevelű lóhere alakú stukkó díszíti középen rozettával. A középső díszítőelemben az 1940. évi felújításig olvasható volt a födém készítésének évszáma (1818).

A harangok pótlása

Az első világháborúban beolvasztott harangok pótlására az egyház három harang öntését rendelte meg Szlezák László budapesti harangöntőtől. Ezekből a 720 és a 300 kilogrammost a belvárosi, a 150 kilogrammost az újvárosi templom részére. Az új harangokat 1923. július 22-én Harsányi Pál esperes avatta fel. Újabb három harangra is elkezdték a gyűjtést. Az adakozó kedv fokozására kimondták, aki 20 q búzát ajánl fel, a nevét felvésik a harangra. Elsőnek a 26 q 60 kg súlyú Horthy-harang készült el. Ezt a református polgári fiúiskolával egy időben, 1927. október 5-én – Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében – Baltazár Dezső püspök avatta fel.

Zeitler Ádám


Irodalom

Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. In.: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXXII. Kiadja: Csongrád Megyei Levéltár. Szeged. 2002.

Tóth Ferenc: Makói útikalauz. Kiadja: Makó Város Önkormányzatának Képviselő-testülete. Makó, 2005.

Szirbik Miklós: Makó városának leírása. In.: Makói Múzeumi Füzetek 22. 1979

Csongrád megye építészeti emlékei. Szerkesztette: Dr. Tóth Ferenc. Kiadó: Csongrád Megyei Önkormányzat. 211.

Makó története 1920-tól 1944-ig. In: Makói Monográfia 6. Szerkesztette: Tóth Ferenc. Makó, 2004.

Kép
Halász Tamás gyűjteménye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.