Turi Tímea Makón született 1984-ben, 2003-ban a József Attila Gimnáziumban tette le érettségi vizsgáit. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetemen tanult, majd Budapestre szólította az élet – és a munka.
2001-ben kezdtem a “nyolcosztályost” a gimiben, így 2 évet tölthettünk egy iskolában Turi Tímeával, akivel először egy rajzszakkörön találkoztam. Én nem tudtam rajzolni – inkább a közösség és a szabadidős elfoglaltság miatt jártam oda -, ő azonban ebben is tehetségesnek látszott – a zenélés és a különféle irodalmi alkotások létrehozása mellett. Emlékszem, iskolai ünnepségeken, irodalmi rendezvényeken fel-feltűntek Timi művei: élénken előttem van a kép, hogy egy ízben úgy szerkesztett meg egy előadást, hogy a színpadon szereplő osztálytársai mellett mint “a közönség véletlenszerűen kiválasztott tagja”, ő maga is bekapcsolódott saját darabjába. Persze utólag tudtam meg, hogy valójában ő írta a művet, és ez a kreativitás 11-12 éves fejjel meglehetősen lenyűgözött.
Bár már az egyetemet is elvégezte, mire én leérettségiztem, volt néhány kapcsolódási pont az életünkben: a Móra Ferenc Kollégium, az egyetem magyar szakja, és a versek. Ugyan utóbbiakat én csak olvasom, míg ő alkotja azokat, érdeklődésemnek köszönhetően (műkedvelőként) igyekszem nyomon követni a kortárs magyar irodalmat, és, mivel Timi több ízben is tartott felolvasóestet Szegeden, így viszonylag “up-to-date” vagyok a munkásságával kapcsolatban is.
Így került elém a hír, hogy Timi a szerkesztői éveket követően immár a Magvető Kiadó új főszerkesztője lett.
“A Magvető ma is azzal büszkélkedhet, hogy a hazai könyvpiacon a legelső vonalba tartozó magyar szerzők – köztük az első magyar Irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre műveit – legnagyobb számban e kiadó jelenteti meg.” – olvashatjuk honlapjukon, s a többszörösen is az “Év Kiadójának” választott Magvető ezen nyilvánvaló irodalmi elismerések mellett azt a kevésbé impozáns (de társadalmi hasznosságát tekintve fontos) címet is birtokolhatja, hogy sok verskedvelő mellett az én könyvespolcom is otthont ad jónéhány Magvető-kötetnek, amelyek feldobják, megszépítik, teljessé teszik a különféle okok miatt megfáradt szellememet. Külön öröm hát, ha kortárs irodalmunk ilyen hozzáértő kezekben van.
A főszerkesztői kinevezés apropóján a 24.hu készített Turi Timivel interjút, melyet itt olvashatnak.
Végezetül pedig álljon itt a főszerkesztő-költőnő egy verse, s buzdítanék mindenkit, hogy a továbbiakban is olvasson tőle:
Nyelveken szól
Én nem beszélem az emberek nyelvét. Sem a
fecsegést, sem a hallgatást. Kifogyni nem tudó
témáikról nincs mit mondanom. Én nem értem
őket, akiknek nincs idejük olvasni, de mindig
tudják, mi áll a legfrissebb lapokban. Nem
értem a borospoharakat a kezükben, hogy miért
cigarettáznak, ahhoz nincs közöm. Az ideges kis
nevetést a buszmegállóban, a fedetlen fejű
tizenévesekét. És a kimért férfiakat sem, akiket
nem zavar, ha nem szólalnak meg társaságban.
A társaságot magát. Nem értem az anyákat, akik
megértik a csecsemők sírását, és az apákat, akik
korán fekszenek. Nem értem őket, akik nem
csak elbeszélni, de megszerezni is a beszéddel
tudják a szerelmeiket. És ha a tükörben látom a
mozgó számat, a saját beszédemhez sincs közöm.Turi Tímea
Apjok Vivien
Forrás
https://www.irodalmijelen.hu/05242013-1533/turi-timea-versei
https://hu.wikipedia.org/wiki/Turi_T%C3%ADmea
http://24.hu/kultura/2017/08/05/a-suttogopropagandanal-nincs-jobb-reklam/
Képek forrása
Borítókép: http://cafe.magveto.hu
Portré: http://www.litera.hu
