A makói Kossuth-szobor története

Nem túlzás azt állítani, hogy Makó legközkedveltebb szobra ma is a Kossuth-szobor, amely egykor a főgimnázium, napjainkban pedig már a Városháza előtti parkot díszíti. A gyermekek legtöbbször az oroszlánról jegyzik meg, majd miután Kossuthtal megismerkednek a történelemórák során, a monumentális szobor számukra is új értelmet nyer.


Miután Kossuthot megismertük, s makói szobrának vonalait már emlékezetből is ismerjük, egy kérdés maradt: tudjuk-e a szobor állításának hiteles történetét?

Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg Torinóban. Az akkor már nagyon idős, 91 éves Kossuth halálhíre mélyen megérintette az országot. A színházak, kávéházak szinte kiürültek, megállt az élet.

Nemzeti igény volt, hogy az ország megemlékezzen Kossuth személyéről.

Makón 1894. április 9-én született döntés a Kossuth-szobor felállításáról, s az ügy előmozdítása érdekében bizottságot hozott létre Major Miklós, a város akkori polgármestere.

Kallós_EdeA szobor megtervezésére és elkészíttetésére forrás nemigen volt, az anyagiakat közadakozásokból teremtették elő.
A Budapesti Hírlap 1902. november 25-i száma beszámolt arról, hogy a Kossuth-szobor Bizottság Kallós Edét bízta meg a szobor elkészítésével – a rendelkezésre álló összeg 30.000 korona volt. A hódmezővásárhelyi születésű Kallós Ede (képünkön) már elismert szobrászművész volt Magyarországon: többek között az ő munkája az Árpád fejedelem emlékére 1896-ban felállított emlékmű is Ópusztaszeren, a Nemzeti Történelmi Emlékparkban.

Kossuth_FerencA következő évben, 1903 karácsonya előtt a Kossuth-szobor Bizottság Budapestre látogatott, hogy megtekintsék a szobrászművész Kossuth-szobrának mintáját. A bizottság kiküldött tagjai voltak Farkas József polgármester, Bán Zsigmond ügyész, és Justh Gyula országgyűlési képviselő. A szobor, amely Kossuthot fiatal korában ábrázolta, amint a kezét a szívére téve szónokolt, elnyerte a bizottság tetszését. A szobrot Kossuth Lajos idősebbik fia, Kossuth Ferenc is megtekintette, aki szintén nagy elismeréssel beszélt Kallós Ede munkájáról (képünkön).

A Kossuth-szobrot eredetileg 1904 szeptemberében avatták volna fel, de a munkálatok és Borza Pál levéltáros javaslata megváltoztatta az időpontot: levélben tett javaslatot, hogy 1905-ben legyen a Kossuth-szobor leleplezése. A levéltáros hivatkozott korábbi tanácsi iratokra (I.59/1887) és (VI/164/1892), hogy Makó városa már az 1555. évben állt, és pecsétnyomója is volt. Szerinte a város fennállásának 350 éves évfordulójára remek alkalom a Kossuth-szobor leleplezése.

Dr. Ormos Ede is levelet írt Farkas József polgármesternek. A városi képviselő szerint a Kossuth-szobor Bizottságnak pályázatot kellene kiírnia egy óda elkészítésére, mely elhangozhatna a szobor leleplezésénél. A javaslatot elfogadták, a pályázatot nemcsak a helyi, de az országos folyóiratokban is meghirdették.

A Kossuth-szobor leleplezésének időpontja végül 1905. szeptember 24-e lett. Az ünnepi programsorozatról a Budapesti Hírlap is beszámolt.

Előtte egy nappal, szeptember 23-án, szombat este 7 órakor az Arad-csanádi vasútállomásra megérkeztek a törvényhozói és város küldöttei. Farkas József polgármester üdvözlő beszéde után zenés bevonulással érkeztek meg a Városháza elé. Az egész várost kivilágították, majd kilenc órakor „ismerkedő” vacsorára került sor a Korona-szálló dísztermében.

Másnap, a jeles szeptember 24-i napon, reggel 6 órakor 48 mozsárdörgés hangja keltette fel a város lakosságát, amely a Kossuth utca felől érkezett. 7 órakor a küldöttségek és testületek megérkeztek a Városháza nagyterméhez. 8 órakor istentisztelet volt az evangélikus református ótemplomban, ahol Draskóczy Ede lelkész mondott beszédet. Ezt követően 9 órakor vette kezdetét a díszközgyűlés a Városháza nagytermében. Farkas József polgármester megnyitotta a díszközgyűlést, majd ismertette a szobor történetét a közönséggel. 10 órakor az ünneplő közönség átvonult a Dessewffy-térre, ahol az állami gimnázium és a Hollósy Kornélia színház között állt Kossuth Lajos letakart szobra. Hatalmas, tízezres tömeg gyűlt össze a szobor leleplezésére. A makói daloskör éneke után Ábrányi Emil elszavalta ünnepi ódáját. A Himnusz eléneklése után dr. Dózsa Sámuel városi képviselő a beszédében a következőket mondta:

“Kossuth nem érhette meg eszméjének megvalósítását, de föltámadt immár az a nemzedék, amelyről ő álmodott. Nekünk is hitünk és vallásunk hazánk függetlensége.”

A nagyhatású beszéd közben hullt le a lepel Kallós Ede szobrászművész munkájáról. A tömeg néhány pillanatig némán szemlélte Kossuth napfényben csillogó ércalakját, azután percekig zúgott az éljenzés. Ezt követően Illyés Bálint országgyűlési képviselő mondott beszédet, majd kuruc dalok hangoztak el. Nagy Károly református lelkész is előadta költeményét, ezt követően pedig Kallós Ede szobrászművész átadta Farkas József polgármesternek, s Makó városának a szobrot. Az ünnepség végén koszorúzták meg az emlékművet: először Justh Gyula tette le a képviselőház koszorúját, s mondott néhány gondolatot. A szobor talapzatát virágos lepel borította el, rengetegen koszorúzták meg a Kossuth Lajos tiszteletére emelt alkotást.

Délben ünnepi lakoma volt a Korona-szálló dísztermében, ahol felszólalt Farkas János polgármester mellett Justh Gyula és Návay Lajos országgyűlési képviselő is.

Návay Lajos felszólalása hatásos volt, miután a Budapesti Hírlap is megírta gondolatait:

„A parlamentnek őrt kell állnia az alkotmányunk felett; meg kell mutatnia, hogy az ország hatalma sokkal nagyobb, mint a király hatalma.”

Este a Hollósy Kornélia színházban díszelőadást tartottak, majd Justh Gyula kíséretében a képviselők visszautaztak Budapestre.

A Kossuth-szobor 1949-ig a Csanád vezér-téri főgimnázium előtt állt, utána a városháza elé helyezték át. 2006-ban újították fel, mészkőburkolatot kapott, majd térrekonstrukcióra is sor került.

Hogy mit üzen ma nekünk, makóiaknak a Kossuth-szobor túl a forradalmon és szabadságharcon, illetve Kossuth nagyságos eszméin?

Azt is üzeni, hogy összefogással, kitartással és verejtékkel egy közösség bármit el tud érni. A Kossuth-szobor felállítását ugyanis osztály- és pártkülönbség nélkül, összefogással, pénzadományokkal segítették.

Folytatás következik…

Vizi Dávid Máté


 

Forrás

  • MNL CSML ML Makó Város Tanácsának iratai 1302/1905.
  • MNL CSML ML Makó Város Tanácsának iratai 11428/1905.
  • Budapesti Hírlap 1902 824.sz., 1903 353.sz., 1905 256.sz.

Képek forrása
Halász Tamás gyűjtő
Wikipédia

Címke , , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.