Országzászló és irredenta kultusz

Urmánczy Nándor örmény származású országgyűlési képviselő, a Védő Ligák Szövetségének vezetője, akit a legtöbben „megalkuvást nem tűrő magyarként” emlegettek, 1925-ben meghirdette az országzászló-mozgalmat, megteremtve a két világháború közötti irredenta kultusz egyik legfontosabb elemét.

Az országzászló a nemzeti gyász és a revizionista gondolat egyik legfőbb jelképévé vált.

Az országzászló szimbolizálta a „csonkaország” és az elszakított területek magyarságának egységét és a „feltámadás” (revízió) gondolatát. Az első országzászlót a fővárosban, a Szabadság téren állíttatta fel a Védő Ligák Szövetsége 1928-ban. Körülötte félkörívben az Irredenta szoborcsoport négy monumentális alakja magasodott. A mozgalom 1932-től vált igazán jelentőssé, csaknem ezer településen emeltek hasonló emlékműveket, amelyek „prototípusa” az Urmánczky által kezdeményezett alkotás volt.

A nemzeti színű rúd a legtöbb esetben húsz méter magas volt (1920-ra utalva), a zászlót pedig félárbócra eresztették, amelyet rendszerint „beavattak” a budapesti ereklyés országzászló előtt. Az emlékművek szinte állandó motívuma a Trianon előtti, angyalokkal díszített középcímer, a turul és a kettős kereszt ábrázolás valamint a történelmi Magyarország térképe „csonkaország” sziluettjével.

Különösen nagy becsben álltak azok az emlékművek, amelyek „ereklyések” voltak. Ez azt jelentette, hogy talapzatukban az elcsatolt területekről származó földet helyeztek el.

A budapesti országzászló ebből a szempontból is különleges volt: nem csak az elszakított vármegyék földjét helyezték el benne, hanem a nagy csaták helyszíneiről, az első világháborúban elhunytak sírhelyeiről valamint Petőfi és Kossuth születési helyéről származó földet is.

Makón 1933-ban kezdeményezte a Turul Szövetség országzászló állítását, ami azonban csak igen későn, 1942-ben valósult meg Loós Károly iparművész-tanár tervei alapján.

országzászló

A makói országzászló avatása 1942. május 31-én
(Forrás: Makó Monográfia)

A Széchenyi téren álló alkotást 1947-ben bontották le. Az országzászló nem tartalmazott ereklyét.  A makói levéltár azonban rendelkezik egy olyan – gyűjteményébe, fondjegyzékébe nem sorolt – apró ötvösmunkával, amelyet Makó város kapott közvetlenül a trianoni döntés után. A rézből és ónból készült filigrán, áttört mintájú tok közepén a történelmi Magyarország sziluettje látható, alatta, vékony üveglap mögött pedig néhány grammnyi por az elcsatolt területekről. Mivel a képviselő-testület az idén határozatot fogadott el az 1947-ben lebontott országzászló némileg modernizált, újragondolt visszaállításáról, levéltárunk úgy döntött, hogy felajánlja az ereklyét, hiszen így az végre méltó helyére kerülhet.

A trianoni sokkra a nacionalizmus erősödése, a revízió és az irredentizmus volt a Horthy-kormányzat válasza. Kérdés, hogy az újraalkotott emlékművel mi a kezdeményezők szándéka, és hogy mit tudunk kezdeni mindezzel mi, makói polgárok a 21. században.

Urbancsok Zsolt


Források
Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Budapest, 2002.

Borítókép
MNL CSML Makói Levéltár

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.