Major Miklós a város élén

1886 nyarán Posonyi Ferenc polgármester lemondott tisztségéről, mert belefáradt a város ügyeinek intézésébe és az állandó küzdelembe a képviselőkkel. Szabályos „polgármesteri válság” alakult ki a Maros című lap szerint. A tudósító így fogalmazott: „a javadalmazás kérdésében megállapodás még nem történt; nagyon fontos, hogy oly javadalmazást hozzon javaslatba az ez iránt megbízott küldöttség, hogy teljesen megfelelő, képzett férfiút nyerhessünk a városi közigazgatás élére […]” A választást a képviselő testület szeptemberben tartotta meg, amelyet Major Miklós árvaszéki ülnök 87 szavazattal, Széll György 68 szavazata ellenében nyert meg.

Az új polgármester Makón, görögkatolikus családban született 1847-ben. Jogot tanult Nagyváradon, volt házitanító, Nagykereki jegyzője, majd hazatérve a megyei főügyész irodáját vezette. Innen került át az Árvaszéki Hivatalhoz, ahol pontos és szakszerű munkájával tűnt ki.

Az első ciklusa végén tevékenységével szinte mindenki elégedett volt, ezért a következő ciklusra is megválasztották. A Maros újságírója így fogalmazott 1890-ben: „Major Miklós megválasztása a munka, szorgalom és a rend megbecsülése, de e mellett egy program is, mely a haladás vágyait foglalja magában. Az új polgármester méltán rászolgált arra, hogy a munka emberének nevezzük. Minden sikert, amelyet a múltban felmutatni tud, saját munkájának köszönheti. A város közigazgatásában, vagyonkezelésében beállott örvendetes változás egyedül egyéni szorgalmának, fáradozásának gyümölcse. Azért érdemelte meg mindazoknak bizalmát, kik a politikában nem személyes érzelmek és érdekek, hanem magasabb erkölcsi célok eszméitől áthatva vannak.

Az önkormányzat komoly munkát végzett, próbálta a város működését hozzáigazítani a növekedő lélekszámhoz és az urbanizációhoz. A polgárok életét nemcsak szabályozták, de segítették is a különböző gazdasági, egészségügyi, szociális rendeletek. Így pl. intézkedtek a vásárok tartásáról – a makói piacra Csanád, Csongrád, Arad, Torontál és Temes megyei árusok és vásárlók is érkeztek –, rendelkeztek az állatvásárokról, a városi árvaszék működéséről, közegészségügy és köztisztasági rendeleteket is hoztak.

Ezzel függött össze, hogy az egészséges ivóvízért artézi kutakat fúrtak. A tűzvészek elhárításáért külön tűzrendészeti szabályrendeletet alkottak és elhatározták hat tűzoltó  felszerelését. A döntéssel segítették az 1884-től működő Makói Önkéntes Tűzoltó Egyesület munkáját.

Az urbanizációt jelentette, hogy közel 5000 m2 aszfaltjárdát építettek, de előtte külön küldöttség járt Szegeden megnézni, milyen is az. Börcsök Gergely képviselő még meg is nyalta a járdát, így bizonyosodva meg arról, hogy jó lesz-e a makóiaknak?

Több, ma is látható jelentős épületet emeltek. Így a pénzügyi palotát (1880–1890), ahol ma a könyvtár működik, a bíróságot (1885–1890) és a gimnáziumot (1894–1895). A városi építészeti szabályrendeletet már az urbanizációs követelményeket figyelembe véve fogalmazták meg. Többek között kimondta: „bármely oly lényeges változások és javítások, melyek az épületek szilárdsága, biztonsága, közegészségre és tűzmentességére, a szomszédok érdekeire vagy a város szépítésére befolyást gyakorolnak, építészeti engedély feltétlenül szükséges, mely […] a városi tanács által adatik ki.

A képviselő-testület 1887. január 10-én Kossuth Lajost is díszpolgárrá avatta, halála után pedig elhatározta egy szobor felállítását is.

Erre csak 1905-ben került sor. Díszpolgár lett Dessewffy Sándor püspök és Jókai Mór 1893-ban.

Major Miklós polgármestert városának múltja is érdekelte. 1891-ben megbízta Reizner Jánost, hogy írja meg a város történetét. A tanulmány 1892-ben jelent meg. A szegedi múzeum igazgatója Makó történetében így fogalmazott: „a múltnak alaposabb ismerete lehet egy öntudatosabb és szilárdabb nemzeti lét feltétele.

Major Miklós megromlott egészsége miatt nem vállalta a harmadik ciklust, a nyugodtabb vármegyei 2. árvaszéki ülnöki munkakört látta el 1902-ben bekövetkezett haláláig. Szomorú sorsáról a korabeli lap számolt be. „A megromlott szervezet fölmondta a szolgálatot, a szellemi munka emberét megfenyegette a lelki elborulás sötét képe s ez irtózatos jövő elviselhetetlenné tette jelenét is.” Major Miklós elborult elmével egy éjszaka a házuk udvarán álló kerekes kút mélyébe vetette magát.

Forgó Géza


Forrás
Szerkesztés alatt

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.