A város szíve – fejezetek a főtér történetéből I.: A kezdetek

A makóiak méltán büszkék főterükre, amely az egykori alföldi mezővárosok közül az egyik legszebb városközpont. Pedig az eredeti „főtér” a megtelepedés után nem a mai helyén, hanem a Maros és a Nagyér közti területen, a mai Gőzmalom utca környékén volt. Itt építették fel az első városházát is, a kis téren pedig egy kocsma és a Serház is helyet kapott. A 18. század közepétől a város a Nagyéren túli részeket is elfoglalta. A régi, törzsökös város és az új városrész találkozásánál, ahol fontos utak futottak össze, megkezdődött a mai városközpont kialakulása.

Itt volt a piac, ez volt a város testének lüktető szíve: hatalmas, tágas tér, amelynek egyik végét a piac és a mai Korona őse, a Nagy vendégfogadó uralta, vele átellenben pedig a vármegyeháza épülete.

A teret módos gazdák házai, majd kereskedőházak szegélyezték, amelyek közül a legnagyobb az 1821-ben épült Nasitz-ház volt. Nasitz Farkas kereskedő volt az első, aki emeletes magánépületet építtetett a városban. Nem messze tőle épült Pulitzer Mihálynak, a makói zsidó község egyik legmódosabb és legbefolyásosabb tagjának, Pulitzer József nagyapjának üzletháza is. Itt volt Forster Károly patikája, amely nem csak Makó, hanem Csanád megye első közegészségügyi intézménye volt. A tágas főtér központjában Nepomuki Szent János kápolnája állt.

A 19. század első felében egyetlen kövezett útja se volt Makónak. Nyáron, száraz időben a por okozott gondot; ha esett, akkor a szekerek és a lábon hajtott jószágok változtatták sártengerré az utcákat, amelyek a szabályozás nélküli építkezések miatt sokszor szűkek és kanyargósak voltak, tele zugokkal és közökkel. A főtéren a mai értelemben vett járdákat nem építettek – az elöljárók pallókat fektettek a földre, azok szolgálták valamennyire a komfortos közlekedést.

Több út, utca torkollott a piactérbe, ide futott a nagylaki út a megyeháza felől. Legalább ilyen széles és forgalmas volt a Vásárhelyre vezető út is, amelyen az utazók a püspöki lak, a Sóház (Gimnázium helyén), a Sópajták és a Kasznárlak (Bérpalota helyén) mellett elhaladva értek a piactérre. Hasonlóan széles volt az egykori Nagy zsidó (ma Deák Ferenc) utca is, amelynek első fele a piactér egyfajta meghosszabbítása volt. Kisebb utcák is ide torkolltak, így a mai Hunyadi, amely a református városrészt kapcsolta a központhoz, vagy az egykor a Nagyér mellett húzódó Sokmalmok utcája, ahol egymást érték a gabonát őrlő, állatok hajtotta szárazmalmok és olajütő, úgynevezett sutu malmok.

Makó Csanád megye igazgatási és piacközpontja volt; az 1800-as évek utolsó harmadára a város főtere a vármegye legfontosabb és legforgalmasabb helyévé vált. A városháza az akkor már külvárosnak számító részről a patika mellé költözött (ma Szegedi utca 7). Hétköznapokon elsősorban a kereskedők boltjaiban volt nagy a forgalom; ünnepnapokon pedig körmenetben haladtak át a hívek a téren, buzgón imádkozva és énekelve. A heti piacok idején árusok standjait, sátrait és taligáit lehetett mindenütt látni. Mégis a legnagyobb esemény a város három országos vására volt, amikor messze földről is érkeztek különleges árukkal kereskedő kalmárok Makóra.

Következő írásom a vásárok forgatagába vezeti be a tisztelt olvasót.

Urbancsok Zsolt


Forrás

  • MNL CSML Makói Levéltár Makó Város Mindennapi jegyzőkönyvei 1904-1849
  • Makó régi térképei (Makó Monográfiája 1, Makó, 1992)
  • Tóth Ferenc: Településtörténet, városkép (Makó Monográfiája 4, Makó, 1993)

Borítókép forrása
http://makoanno.hu/

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.